Uborkaszezon után tobzódás (Háromszéki Magyarok Világtalálkozója)

E két-három nap alatt olyan kultúrcsemegék kerülnek terítékre, melyekért sokat kell böjtölniük a minőségi szellemi táplálékra vágyóknak. Átfogó képet nyújtani mindarról, mi művelődés terén Háromszék-szerte egy hét múlva lezajlik, képtelenség. A szervezők felülmúlták önmagukat, s hogy e megarendezvény végül is elnyerte a kultúra minden terén tevékenykedők tetszését és támogatását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nincs olyan művészeti ág, melynek képviselői ki ne tennének ezúttal magukért. A rendezvény programját böngészve csak kapkodja az ember a fejét, hogy ide is el kellene menni, meg oda is, de még amoda is, mert ritka alkalom az, hogy a jó öreg Sugás-kertben a színpadról jól ismert színművészeink csapolják a sört, s elszármazott, színházunkban rövid ideig vagy egyáltalán nem játszó színészeink mutatkozzanak be; mert ritka alkalom az, hogy tollforgatóink, az elszármazottak s az itt maradottak, no meg azok, kik pályafutásuk során hosszabb-rövidebb ideig e sajátos szé­kelyföldi miliőben találtak otthonra, magukról és művészetükről valljanak; mert ritka alkalom az, hogy köztünk és mellettünk élő képzőművészeink egy helyütt mutatkozzanak meg, bizonyítván — ha kellene egyáltalán —, hogy a kortárs művészetek élvonalába tartozóak; mert ritka alkalom az, hogy annyi s oly jó zenészünk örömkoncertet adjon ez alkalomra összeálló csapatokban. S a sor folytatható, hisz az ember csak kapkodja a fejét, hogy ide is kell mennie, meg oda is, de még amoda is.