Az olimpiai eszme szellemében ünnep minden sportverseny

Túl az olimpiákon, az ókori Görögországban, Hellászban más ünnepeket és versenyküzdelmeket is tartottak. Gondolok itt a püthói, a nemeai, az iszthmoszi játékokra. Mindeniknek van egy közös nevezője: az ünnepeket bárkinek, bárminek a tiszteletére tartották, elképzelhetetlenek voltak versenyek nélkül. Más szavakkal fogalmazva versenyekkel ünnepeltek. Ezért is mondjuk ma, közel három évezred távlatában, hogy ünnep minden sportverseny! Vagy legalábbis annak kellene lennie. Hiszen nem ellenfelek csatáznak, küzdenek egymással, hanem versenytársak. Igen, versenytársak mérik össze nemes küzdelemben — futásban, birkózásban, úszásban, csapatjátékokban — ügyességüket, tudásukat, felkészültségüket. Ez a küzdelem, ez a harc nem lehet más, mint nemes versengés egymással, az idővel, a távolsággal.

Ezért is fogadtuk örömmel a Román Olimpiai Akadémia Kovászna megyei fiókjának Olimpiai hetét, hiszen e héten egymást érték a versenyek. Küzdőtérre léphettek és léptek szinte valamennyi sportágunk hódolói. Kicsik, nagyok egyaránt bizonyíthatták sportszeretetüket, fittségüket. Egy órára, kettőre kikapcsolódhattak a hétköznapok monoton menetrendjéből. Ma még kicsik voltak többségben, a kicsik, a mindenre kapható diáksereg, de talán holnap, holnapután kedvet kapnak a nagyok is, felismerik a mozgás, a játék szükségességét.

A sors kegyeként foghatjuk fel, hogy az Olimpiai hét befejezése után másnap megkezdődtek a Sepsiszentgyörgyi sportnapok. Az ünnepnek jele nem volt, csak ünnepi beszédek hangzottak el, lángot gyújtottak — a történelmi hűség kedvéért egy csíkszeredai tanár gyújtott rá ott, a bevezető futásra felsorakozottak között, hogy ugyebár friss oxigénhez jussanak a gyerekek. Gondolom, nem ez lesz a sportnapok szent tüze, lángja.

Na, de hagyjuk ezt most, sokkal inkább fontosabb, hogy 2007. június 1-jén életre kelt egy nagyszerűnek ígérkező kezdeményezés — a Sepsiszentgyörgyi sportnapok. Életre kelt... Most már a mi — versenyzők, tanárok, edzők, nézők, vezetők — kezünkben van a jövője. Most már csak tőlünk függ, hogy mint vigyázzuk hivatásának érvényesítését, tisztaságát, szépségét. A sport ünnepének szánták a rendezők, mint tették azt annak idején a görög mitológia hősei.