Egy kézdivásárhelyi Európa tetején (Hegymászás)

Kovács István, a Mont Blanc meghódítója 1954. július 10-én született Gyergyó­tölgyesen. Szülőfalujából három hegycsúcsot, az 1215 méter magas Vöröskőt, az 1609 méteres Vit-havast és az 1907 méteres Csalhót látta nap mint nap. A hegyek iránti szeretetét édesapjának köszönheti, aki sokszor magával vitte a havasokra. A középiskolás évek alatt osztályfőnökével, Zayzon Sámuel Zsolttal több hegyi túrán vett részt, a Bucegi-en, a Fogarason és a Nyugati-havasokban járt. A vegyészmérnöki oklevelet 1978-ban Jászvásáron szerezte meg. Kezdő mérnökként Szilágysomlyóra került, ahol hét évet dolgozott. A Szilágyságból a kézdivásárhelyi csavargyárba került, ahol 1989 előtt hegymászóklub is működött. Kovács István nős, három gyermek édesapja. Fia huszonhét éves, lányai huszonhat, illetve tizenhét esztendősek. Mindhárman szeretik a természetet, a hegyet, de egyikük sem lépett Kovács István nyomdokaiba. Az ötvenhárom éves mérnök másfél éve a megyei környezetvédelmi felügyelőség vezetője, aki naponta Kézdivásárhelyről ingázik sepsiszentgyörgyi munkahelyére és haza. A hegymászó hazatérése után exkluzív interjút adott lapunknak.

— Mit kell tudni a Mont Blancról?

— Nyugat-Európa legmagasabb hegye az Alpokban. 4808 és 4810 méter magas a hóesés, az időjárás, illetve a jégsapkák mozgásának függvényé­ben. A Mont Blanc csúcsának a helye vitatott, mind a franciák, mind az olaszok magukénak tartják. A hegy a francia Haute-Savoire és az olasz Valle d’Aosta régió között fekszik. A Franciaország és a Szardí­niai Királyság közti 1861-es szerződés szerint a határ a Mont Blanc legmagasabb pontján van. A hegycsúcsot elsőként két francia, Jacques Balmat és Michel-Gabriel Paccard doktor mászta meg 1786. augusztus 8-án.

— Beszéljen a túráról.

— Július 19. és 23. között tettem meg az utat. A hegyre a franciaországi Chamonix-ból indultunk négyen, jómagam, Gálfi István, tizenhat éves fia, Gálfi Botond Emil és a finn Onnela Kari. A mi útvonalunk Chamonix (1030 m)—Montagne de la Cote (2589 m)—Grands Mulets menedékház (3051 m)—Grand Plateau—Bivouac Vallot (4362 m)—Mont Blanc-csúcs (4808 m) volt, és ugyanezen az útszakaszon tértünk vissza. Az útvonal különlegessége az volt, hogy 2589 métertől 4000 méterig a Bossons gleccser völgyén mentünk fel. Az út azért tartott öt napot, mivel nem volt kedvező az időjárás. A leereszkedés napján, július 23-án az olasz oldalon, a 4052 méter magas Aig de Bionnassay csúcs közelében a 120 kilométer/órás szélviharban négy alpinista életét vesztette. Ugyanakkor a két spanyolból és két csehből álló másik csapatnak a francia oldalon, Dome du Gouter (4304 méter) közelében be kellett ásnia magát a hóba, és csak a vihar csillapodása után tudták kimenteni őket egy olasz helikopterrel. Né­gyünk közül azelőtt csak Gálfi István és fia járt a csúcson, négy évvel ezelőtt egyedül, majd két éve a fiával együtt. Gálfi Istvánnak az a terve, hogy minden oldalról mássza meg a csúcsot. A túrát megelőzően Gálfiék Norvégiában készültek, télen két alkalommal is voltak jégmászáson, mivel gleccseren mászni rendkívül nehéz dolog. Nekem nem jutott erre sem időm, sem alkalmam, Romániában nincs lehetőség gleccsert mászni. Nagyon fontos, hogy jó idő legyen. A finn Onnela Kari a Vallot Bivouac-nál (4362 m) megállt, a csúcsra csak hárman értünk fel.

— Hogyan került be a csapatba?

— Annak idején a csavargyárban működött egy hegymászóklub. Az 1987-ben alakított klubnak Gálfi István, jómagam, Kacsó Albert, Szőcs Emil és Török Sándor volt az állandó tagja. Az 1989-es események után a klub megszűnt, Gálfi István Finnországba került. A klubot azért alakítottuk, mert az volt a tervünk, hogy elmegyünk valamelyik magasabb hegyre, elsősorban a Kaukázusra gondoltunk. Addig készültünk, hogy végül a túrából nem lett semmi, mert bekövetkezett a forradalom, de az álom megmaradt. 1991-ben Sepsiszentgyörgyön újraalakult az Erdélyi Kárpát Egyesület, amelynek én is tagja lettem 1992-ben. Az egyesületnek magashegyi túravezetője vagyok. Sok túrát szerveztem az évek során, a leghosszabb a nyolcnapos retyezáti túra volt. A régi csavargyári csapatból jelenleg csak én mászom a hegyet rendszeresen. Egész életemben arra vágytam, hogy felmenjek a Mont Blancra. A csúcsra Kézdivásárhely zászlóját is magammal vittem.