A mi igazi szegénységi bizonyítványunk

Oda jutottunk, hogy ma már a liberálisok, például a moldvai mágnás és politikai potentát, Radu Fenechiu panaszkodik: nem értik e tájakon, ha kenyeret kér, s ami még meghökkentőbb, RMDSZ-politikusok — Kelemen Hunortól Demeter Jánosig — azt ismételgetik, a helyzet közel sem olyan rossz, mint amilyennek az államelnök lefesti, a román nyelv oktatásával sincs akkora baj, mekkorát Băsescu látott: miszerint a magyar gyermek dalolva tanul angolul és sírva románul. Eckstein-Kovács Péter elismeri-forma, hogy e régió lemaradt a fejlődésben, de azt ő is szinte rögeszmésen ismételgeti: Băsescu feltett szándéka az RMDSZ szétverése, s céljaira az MPSZ-t és Szász Jenőt használja fel. Minden bizonnyal van némi igazság eme aggodalmakban, az RMDSZ jó ideje folytatott politizálása torkán akadt az államfőnek, lenyelni nem tudja, megpróbálja kiköpni, az sem nagyon megy, s mert valamennyien tudjuk, hogy amolyan rabiátus, bosszúálló, sosem feledő fajta, nyilvánvaló, a Markó Béla vezette szövetség már sohasem lesz a szíve közepe. Hogy az RMDSZ feudálisabb-e, korruptabb-e, mint a jelenleg létező román pártok, nehéz eldönteni, az tény, nem most fedezzük fel, nem is az államfő sugallatára, hogy a szövetség belső demokráciájával baj van, hogy egy szűk csoport vezeti az amúgy érdekvédelmi szervezetként számon tartott szövetséget, mely sem politikájába, sem pénzügyeibe nem enged betekintést, és nem osztozkodik senkivel. Esetleg tárgyalgat, ha érzi, hogy szénája végzetesen rosszul áll. Ugyanez áll a helyi potentátokra is. Aki velük van, annak juttatnak, aki nem, azt büntetni próbálják.

No, de térjünk vissza Băsescuhoz. Az államfő az autonómiát, mint porszemet, leseperte az asztalról. Mi több, becsületszavát adta, hogy az itt élők közül senki neki ezt szóba nem hozta. Decentralizációt akarnak az emberek, az önkormányzatok hatalmának erősítését, a Ceauşescu-korból örökölt, elavult intézményrendszer reformját — sommázott. Nos, ha ez valóban így volt, s nincs, miért kételkednünk az államfő szavaiban, akkor joggal kérdezhetjük: hol van az a híres székely gerincesség? Mintha a belső népszavazáskor a megkérdezettek több mint kilencven százaléka a területi autonómia mellett voksolt volna. S most egyetlen ember nem akadt, aki elmondja: igen, elnök úr, mi autonómiát akarunk! Területit, kulturálist és személyit.

Ez a mi valódi szegénységi bizonyítványunk. Terhesebb, mint a rossz utak, a beruházók távolmaradása, az alacsony bérek és nyugdíjak, mert mindközönségesen gyávaság a neve.