Magyartanárnak lenni Csángóföldön

A hét éve indított magyar oktatási program jelenleg tizenhat Bákó megyei településen működik, közel ezerháromszáz gyermek vesz részt a heti három magyarórát jelentő iskolai oktatásban és a délutáni foglalkozásokon. Falvanként általában két pedagógus — gyakran házastársak — tanítja a csángó gyermekeket magyarul írni, olvasni, beszélnek nekik hagyományainkról, történelmünk sorsdöntő eseményeiről, a neves elődökről, irodalmi alapismereteket és az irodalom szeretetét adják át, de ahol nincs meg ennek nyelvi feltétele, ott a legalapvetőbb köznyelvi kifejezésekkel kezdik, és szeretettel vezetik be tanítványaikat a magyar nyelv kincsestárába. Nem csak ők adnak, hanem igen sokat kapnak is. Legkevesebb egy évre szóló szerződés biztosítja őket arról, hogy amíg ott tanítanak, a csángó szövetség ingyenes albérletet biztosít számukra, és legkevesebb a pedagógusi átlagfizetéssel egyenlő javadalmazást, cserébe azt kérik tőlük, hogy ne törjenek meg a tanfelügyelőség, az iskolaigazgató, a helyi plébános gáncsoskodásai miatt, tartsanak ki legalább egy tanév idejére, és tegyenek meg mindent a gyermekek nyelvi felemelkedéséért, szocializációjáért. És kapják a gyermekek határtalan szeretetét, ragaszkodását, olykor a szülői minőségbe emelést.

Ferkó Zoltán magyarországi kerékpáros zarándok, aki ezen a nyáron a csángók magyar miséje érdekében a Vatikánig, majd a jászvásári római katolikus püspökig karikázott, az EMI-táborban tartott beszélgetésen lapunk kérdésére azt válaszolta, azért volt fontos számára az egyéves lábniki tanítóskodás, mert az ott tapasztaltak hatására egész életére kihatóan megváltozott az értékrendje, és emiatt biztatja az ilyesmiben gondolkodókat, hogy gyorsan döntsenek, az augusztus 23-i határidő előtt jelentkezzenek a csángó szövetség tanári állásokat hirdető kiírására. Pusztinába és Magyarfaluba két-két tanárt keresnek, Lábnikba, Somoskára és Bákóba egyet-egyet, de ha lesz jelentkező, még két faluban elindítanák idén a magyar nyelv oktatását.

,,Nem lett belőlem sem szent, sem mártír. Visszajöttem Kolozsvárra, élek, jól vagyok, rengeteget köszönhetek a frumószai éveknek. Bizonyos dolgokat máshogy látok, mint mások, érzékenyebb lettem, emberibb, öntudatosabb. Jó nekem így" — vallja Vass Ibolya Emese a csángó szövetség honlapján (www.csango.ro) olvasható levelében, aki egyike azoknak, kik egy évre mentek Moldvába, de kettőt maradtak.