Erzsébettől Concordiáig

És képzeljük el, ha eltüntetik a parkot, a Fogolyán-háztól a katolikus templomig ténylegesen nyerhettünk volna egy riasztóan üres, meglehetősen nagy teret, ahol azután vígan vagy kevésbé derűs lélekkel vonulhattunk volna fel és alá, indulókat énekelve, jelszavakat harsogva, ahogy az akkortájt, a meglehetős gyakorisággal rendezett mítingek alkalmával elvárható is volt… De ez a terv akkor nem sikerült, közbeszólt az államfő, egy bizonyos szakállas elvtárs, akihez a kétségbeesett szentgyörgyi polgárok interveniáltak, közbenjárását kérve. A park maradt, a polgármester ment. Most legújabban bizonyos személyek a park nevét szeretnék Erzsébetről Concordiára cserélni. Minthogy indoklásuk szerint az Erzsébet név egy császárnőre, a szép Sissire utal, és miért utaljon Sepsiszentgyörgy főterén a park egy Habsburg uralkodónőre, aki ráadásul Isten kifogyhatatlan kegyelméből magyar királyné is volt? De hátrább az agarakkal, uraim, hátha a park neve mégis Szent Erzsébetre utal?… Nevezett Concordia a római mitológiában az egyetértés istenasszonya. Új nevével a park erre is utalhatna: a sokak által sóvárgott egyetértésre, csak azt nem tudjuk, miért kellene egyáltalán pontosan erre az egyetértésre a park nevének is utalnia. Egyetértés vagy van, vagy nincs, ráadásul ezen a néven ismert volt egy ,,szervezet" is, amely legjobb emlékezetünk szerint nem éppen a nevében is rejtőző egyetértés szellemében munkálkodott. Concordia néven ismertek voltak bankok, mely pénzintézetektől oly távol van az egyetértés szelleme, mint Makótól Jeruzsálem. Nomen est omen — mondották már a régi bölcs rómaiak is, akik mindent tudtak, ami úgyszólván tudható volt, és amit mégsem, azt töretlen lélekkel, önfeledten vették át a görögöktől. Igen, a név minden. Jel is. Jelez valamit. Újabban, mivel kilátszik a gonosz hátsó gondolatok lólába, olyasmiket is jelez, amivel nincs, mit kezdeni. Mivel úgy gondoljuk, mégiscsak létezik egyetértés, még akkor is, ha ezt külön nem hangsúlyozza a jobb sorsot érdemlő park neve…