A Háromszék szeptember 11-i számában Klárik Attila (a LAM Alapítvány nevében) cáfolta, hogy a magyarországi ABO tyúkfarm szemerjai egysége az alapítvány termőföldjeire lottyantaná szét ,,szárnyasürülékét" — amiként választékosan a tyúkszart nevezte. Gondolom, ha nap mint nap szagolná, mint mi, talán neki is simán tyúkszar lenne.
Meglehet, hogy igaza van — elvégre kötelessége tudni, mi történik portáján —, csakhogy akkor mit kerestek ott az alapítványi farm szépen kifaragott és kitárt kapuján át ki- és bemenő tyúkfarmi traktorszippantók? Mert erre bizonyítékot bármikor, bárkinek, főleg az igazságszolgáltatásnak rendelkezésére tudunk bocsátani. Vajon csak azért jártak kint az említett traktorok, hogy élőben megtapasztalhassák, hova nem szabad tyúkszart löttyinteni? Vagy csupán itt tesznek kitérőt, hogy közben érlelődhessen az ürülék, vagy legalábbis kihűljön, mert az ABO farm is jól tudja: ,,melegen" ezt tilos tálalni. Főleg döglött szárnyassal körítve...
Számomra az is dilemma, hogy miként illenek Klárik úr ,,játékos" sorai — melyek szerint ,,lesz még magyar—japán határ" — a magyarországi cég tyúkszarának illyefalvi fogadásához. Szerintem valahogy úgy, mint a kerítés a nyerítéshez...
DEZSŐ BERNÁT, Sepsiszentgyörgy