Háromszék megfagyott népzenéje

Oly ritkán, hogy emberemlékezet óta nem. Tegnap délután mégis. És emberek áramlanak befelé, és nézik, mint verik szét a képtárat. Pedig nem. Csak egy gyimesi ács farag. Gömbfából gerendát. Így készültek a falakon körös-körül rajzokról, fényképekről visszaköszönő házak. Templomok. Kapuk. Ajtók, ablakok, bútorok. Egykor. Erről — a népi építészetről — szól Zakariás Attila gyűjtése-kiállítása. Ami úgy kezdődött, hogy valamikoron, népzenészként járva-kelve egyszer csak megcsapta a népi építészet szele. Nem nagy kilengés, Goethe mondotta volt, az építészet megfagyott zene. Következésképp a népi építészet megfagyott népzene. Meg aztán Kós Károly is azt tanácsolta neki — ezt már építészhallgató korában — előbb ismerje meg népé­nek építészetét, aztán kezdjen rajzolni. Úgy tett. Gyűjteni kezdett a múlt század nyolcvanas éveiben nagy hévvel. Aztán a kilencvenes években kicsit alábbhagyva, de azért folytatva. Mert ekkorra már a gyűjtés kiegészülhetett a Gyimesben létrehozott népi építészeti védelmi övezet létrehozásával, a táborok szervezésével, az újabb nemzedékek megfertőzésével. A gyűjtés gyümölcse pedig könyv lészen — ígéri Zaki. A székely ház. Huszka József munkájának folytatása, kiegészítése, kiteljesítése, ha úgy tetszik. Úgy legyen.