A szülőföld mint éltető forrás

Benedek H. Márta megnyitóbeszédében így vélekedett: a településfejlesztést akkor művelhetjük megfelelő módon, ha nem csak saját magunkra, hanem másra, a szomszédságunkban élőkre is gondolunk, ha az ő érdekeiket is szem előtt tartjuk. Hogy megmaradjunk e tájakon, és továbbra is értéket teremtsünk, s ismét nemzetünket szolgáló fiatalokat indíthassunk el, ahhoz közös munkálkodásra lesz szükség — mondotta. A világtalálkozó erdővidéki eseményeinek fővédnöke, dr. Egyed Ákos nem lehetett jelen, üzenetét a szervezők tolmácsolták: ,,Most nem a rokonok, hanem a város, a falu, a görbe utca, az ismerős házak, a kertek, a völgyek és patakok, a zöld rét, azaz a szülőföld, a sokunk számára éltető forrás hívta haza fiait. Hogy mindez megmaradjon, hogy továbbra is létezzen jövő, ahhoz szolidaritásra, közösen vállalt felelősségtudatra van szükség."

Ilkei Ferenc (Vargyas), Nagy Boglárka (Bardoc), Bardocz Réka (Bacon), Molnár Katalin (Felsőrákos), Kozma Albert (Bölön) és id. Bartha István (Nagyajta) röviden ismertette települése történetét, sorolta fel a legszűkebb pátria büszkeségének számító értékeket, a magyar tudományos és művészeti élet innen elszármazott személyiségeit.

Bacon község sátrában magyarhermányi hárászkendőt, viselőszoknyát, vasárnapi szoknyát, monogramos törülközőt, Bence Lajos kezét dicsérő kerámiát és régi használati tárgyakat lehetett megcsodálni. A bardociak sátrában Sütő Olga Borbála fényképein a község templomai, kúriái, művelődési házai elevenedtek meg, de ott voltak Kelemen József, Balázsi Gyula, Csog Dezső fafaragásai, Kósa Bálint metszetei, az egykor a fülei hámorban öntött ekevas, Nagy György kovácsoltvas munkái, valamint a Messzelátó és a Kormos egyesület tevékenységét szemléltető szórólapok is. A nagyajtaiak id. Bartha István fantáziadús faragásait és Nagy Adél nemezelt munkáit hozták el, a vargyasiak Máthé Ferenc (Ilonka), Török Imre faragott tárgyait és Fazakas Ida szőtteseit állították ki. Bölön híres szülöttével, Bölöni Farkas Sándorral ,,kampányolt", a színes képek hatásában bízva híres farsangjának, az ifjúsági napok és a gyermeknap vidám pillanatait tárta az érdeklődők elé. A felsőrákosiak gazdag népviseletüket mutatták be részletesen, a kerepines lajbit, a férjes asszonyok által viselt, apró kockás rokolyát, a piros muszuj lajbit bundával, a barackmagos rokolyát selyemkarimával és a kék szalagos posztórokolyát is. A csillagos mintájú terítő és párna, a hímes terítő és abrosz mellett Pál Tünde néhány apró festett tárgya és az erdővidéki költő, Felsőrákosi T. Mihály két könyve is látható volt.