Időről időre hír érkezik az osztrákok vargyasi befektetéséről. Legutóbb Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatójukon azt mondták, hatvanmillió euróból szakoktatási központot hoznak létre, 280 lakásos lakóparkot emelnek, és elkészítik az ország legnagyobb, 27 lyukú golfpályáját is.
Ígérik, amikor a 160 hektáros Riverside-program befejeződik, Vargyas üdülő- és sportközponttá válik, nemzetközi szinten is ismert lesz, hiszen alig két év múlva már a világ sportcsatornái által közvetített golfversenyt indítanak.
Szép tervek, s jól is fog egész Erdővidéknek. Jó lesz azért, mert minden munkást nem hozhatnak idegenből, a brassói építőtelepek bezárását követően itthon tudnának férfiaink elhelyezkedni. Jó lesz a turisztikában dolgozni kívánó fiataloknak is (srácok, csajok, neki kellene fogni komolyan megtanulni angolul, németül, franciául vagy éppen oroszul!), jó lesz akár a középkorú alulképzetteknek is, hiszen kisegítő személyzetre is szükség lesz. Jó lesz az önkormányzatnak is: a több száz ingatlan adójából, a megugrott kereskedelemből, az alkalmazottak fizetése utáni járulékokból jelentős bevételre van kilátás. Vargyas jóformán nem fog függni anyagilag senki fiától. Megtermeli maga, amire szüksége van, sőt lehet, még azon túl is. Mégis, vesztese is van a játszmának. A nagy hagyományokkal rendelkező erdélyi magyar falu megszűnik létezni a ma ismert formájában. A modern épületek többségbe kerülnek, elnyomják a megszokott építkezési formákat, megnő a személygépkocsik és a teherautók forgalma, s ezzel együtt romlik az általunk belélegzett levegő minősége. Utcáinkon idegen nyelven beszélő idegen emberek fognak járkálni, s valószínűleg parancsokat is osztogatni. Mindezt a mi szülőföldünkön.
Ha tapsolunk a befektetéshez, ezekhez is tapsolnunk kell...