Indulásként hadd idézzek az RMDSZ programjából: „Fontosnak tartjuk, hogy a sportban valemennyi tehetséges fiatalnak esélye legyen képességei kibontakoztatására. Ezért előtérbe helyezzük az iskolai testnevelés és sport lehetőségeinek fejlesztését, valamint a helyi, regionális és az országos versenyrendszerek kiépítését."
Ezzel a gondolattal ültem le beszélgetni Farkas Csaba sportért felelős tanfelügyelővel.
— A testnevelés és sport terén milyen újdonságokkal fogadta tanulóifjúságunkat az új tanév?
— Kovászna megyében már indulásból az új tanév harminc testnevelő katedrával kevesebbet számol. Ez a csökkentés elsősorban az I—IV.osztályokat és a líceumokat érinti. A líceumokat, ahol a heti kettőről egyre csökkent a testnevelési órák száma. A testnevelés és sport kivonult az érettségi tantárgyak sorából. Ami pedig iskolás sportklubjainkat — kettő van, a Sepsiszentgyörgyi ISK és a Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Sportklub — illeti, három katedrával lettek szegényebbek, a sepsiszentgyörgyi kettővel, a kézdivásárhelyi eggyel. Azok a katedrák szűntek meg, melyeknek tanára nem rendelkezett véglegesítővel, vagy ha így jobb, nem volt címzetes. Sepsiszentgyörgyön megszűnt egy kosárlabda-katedra, egy-egy fél katedra a torna- és a birkózószakosztályban, Kézdivásárhelyen egy-egy fél katedra a jégkorongban és a labdarúgásban.
— Mi a helyzet a versenynaptárban?
— A központi versenynaptár a 2009—2010-es tanévre még nem állt össze, a megyei viszont igen, ennek része a Diákolimpia megyei szakasza, ami meg volt már az atlétikában, a hét végén megkezdődött a labdarúgásban. Egyébként a Diákolimpia nyolc sportágat mozgósít, vannak sportágak — kézilabda, labdarúgás, atlétika —, melyek különversenyt írnak elő a falusi és a városi iskoláknak.
— Milyen az iskolák hozzáállása?
— Remek, hiszen minden iskola bekapcsolódott. S itt hadd mondjam el, hogy a versenyszervezésbe bekapcsolódott a rendőrség is, ,,a bűnözés megelőzése" hetében nagyszerű kispályás focitornát indított be, és tervezik e torna tovább bővítését is. Na de visszatérve versenynaptárunk beindítására, hadd mondjam el, nagyon jó úton járunk, hiszen a minisztérium tervében szerepel a líceumok országos bajnoksága kosár-, kézilabdában, labdarúgásban és sakkban. Ez azért is figyelemre méltó terv, mert minden résztvevőjét felszereléssel jutalmazza a minisztérium. Amikor ezen bajnokságok beindulnak, mi már túl leszünk a megyei szakaszon.
— Milyen a diákok hozzáállása?
— Meglepően lelkes és sportszerű. Jelzi, hogy tanulóink szeretnek sportolni.
— De van-e, hol?
— Ez az, ami gondot okoz, hiszen a szabadtéri pályák állapota napról napra kritikusabbá válik, sporttermeink száma csak az utóbbi időben kezdett nőni. Sokra, nagyon sokra van még szükség. S akkor nem szóltam még az uszodákról... Na de hadd mondjam el, ott, ahol már van sportterem, mindeniket zokszó nélkül az iskolai sport rendelkezésére bocsátják, amikor csak kérjük valamilyen diákrendezvényre. S ez jó, ez örömmel tölt el, hiszen csak teremfociban hatvan csapat nevezett a Diákolimpiára.
— Versenynaptárról, sportpályákról, az iskolák, a tanulók hozzáállásáról beszéltünk már. Nézzük, milyen az anyagi háttér, azt kik biztosítják?
— A megyei, a helyi tanácsok, a tanfelügyelőség és a megyei sportigazgatóság (biztosítja a díjakat). És jól, a minőségi sport terén például még nem volt érezhető a gazdasági krízis.
— Szponzorok?
— Bekapcsolódásuk az iskolák, a testnevelő tanárok, edzők ügyességének függvénye. Mindenen túl merem remélni, hogy a közelgő választások után a testnevelés és sport teljes mellszélességében visszakerül a tantervbe s az érettségi tantárgyak sorába.
— Úgy legyen.
— Remek programmal indítottunk, a zárás hadd legyen végkövetkeztetés, melyet az Európa-szerte egyre erőteljesebben hangoztatott új irányzat sugall: a sport helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, a nevelés fontos eszköze, és létfontosságú szerepet tölt be a közösségek közötti kapcsolatépítésben.
Lejegyezte: Áros Károly