Isten hozta — Bienvenue — Kisgyörgy Zoltán

2009. november 10., kedd, Riport

Nagyajta és a franciaországi Fresnes kapcsolata decemberben lesz húszesztendős. Fresnes (ejtsd: Frenn) Párizs egyik peremi városrésze. 1989-ben hallgatott a hívó szóra, hogy minden francia város fogadjon örökbe települést országunkból, melyet buldózersorsra ítélt a Ceauşescu-diktatúra. Fresnes Nagyajta akkori önkormányzatát kérdezte meg: elfogadják-e nyugati gyámként?

Az csak természetes, hogy igen volt a válasz. December 26-án ünneplik meg az Ajta vize partján a két évtizedes gyümölcsöző kapcsolatot. Nagyajta önkormányzatának küldöttsége ebben az évben is ellátogatott francia földre, Fresnes küldöttségét a jövő évben várják ide. Trianon, lám, ma nem akadálya a baráti kapcsolatnak. Fresnes művelődési háza előtt 2004-ben állított székely kapu emlékezteti a franciákat a székelymagyarsággal való barátságra. A fresnes-i múzeumkertben és a nagyajtai emlékparkban két egyforma faragású emlékkopja áll a barátság szimbólumaként. Felirata: Simbole d’amitie. Id. Bartha István helybeli népművész munkái.

Bienvenue, hogy a székely is értse

Ezt a köszöntést csak az nem ismeri, aki teljesen járatlan a román nyelvben, a latin nyelvcsaládban. Nálunk Isten hozta a megfelelője. Kapuállításkor érkeztünk Nagyajtára. A községközpont négy világtája felőli bejáratához kisméretű székely kapuk kerülnek — adta tudtunkra Benkő Csaba alpolgármester, aki személyesen segédkezett a kapuk beállításánál. Éles szél szakított a Vadas-tető felől, a kapuzábék összeillesztését maga a faragómester, id. Bartha István dirigálta. A kiskapukra felfüggesztett táblán a község román és magyar neve, hátoldalán a két testvértelepülésé: a francia Fresnes és a magyar Alsónémedi. Utóbbival is szoros a kapcsolatunk — tájékoztatott Barabás Mihály, a létszámában enyhe növekedést jelző helybeli Kriza János Általános Iskola igazgató-tanára. 1990-ben ő keresett ilyen testvérkapcsolatot, amely nem maradt válasz nélkül. Látogatásukat szeretettel fogadta az ottani önkormányzat, a Széchenyi István-iskola pedig testvérintézményük lett. Azóta együtt ápolják a kulturális és sportkapcsolatokat, közös kirándulásokat, szabadidős tevékenységeket szerveztek. Felváltva, látogatások alkalmával ismerkedtek a némediek a Székelyfölddel, az ajtaiak a magyar haza tündérszép tájaival, ott vannak a két település és iskola ünnepein.

— Idén népes küldöttséggel, tanulókkal és szülőkkel vettünk részt a dabasi tanintézmény iskolanapjain, felléptünk népi ihletésű műsorunkkal, bemutattuk a helyi néphagyományok egy csipetkéjét — folytatta az igazgató. — Most írtuk alá a testvéri szerződést, és 1 400 000 forint pénzbeli segítséget nyújtottak a volt nagyajtai kaszinó, a mai óvoda főjavításához. Ezt pótolta fel ugyanennyivel a mi önkormányzatunk. Néhány utólagos munkálat maradt még el, de üzemképes a kis intézmény.

Barabás igazgató a helyi tanács tagja, a Kriza-emlékeket ápoló baráti társaság mindenese, anyagi alapokat igényelt a tanügyminisztériumtól. 8,5 milliárd régi lejért megvásárolta a helyi tanács az iskola két régi épületét és a hozzá tartozó földterületet az unitárius egyháztól. Az épületek felújítására, korszerűsítésére pályáztak. Irodalomtörténeti munkássága mellett szorgalommal gyűjti az erdővidéki népi díszítőművészet gyöngyszemeit. Ez a témája munkájának, melyért elnyerte a Romániai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének elismerő oklevelét, s mely kiadására szeretne anyagi alapokat összekovácsolni. Ebben többek között megismerhetjük Vajda Ilona 84 éves nyugalmazott tantónő festett díszítéseit, melyekkel szebbé varázsolták a református templom belsejét. Barabás Mihály a 85 tagú helybeli katolikus filia egyháztanácsának tiszteletbeli tagjaként segédkezett a kis katolikus templom harangtornyának építésében is, szentelésén ünnepi beszédet mondott. Együtt örvendeztek annak, hogy katolikus egyházi millenniumi emlékharangot kapott adományként a filia, hogy toronyépítő munkájukban érezték az egész település minden felekezetű lakójának segítségét, jóakaratát. Részletesen beszélt azokról az emlékezetes találkozókról, amelyeket Nagyajta másik jeles szülöttjével, a Kossuth-díjas, kiváló és érdemes színművész Bihari Józseffel (1901—1981) együtt töltöttek itthoni látogatásai idején a művész ma is álló — igaz, romosodó — szülőházában.

A ma miértjei

A baráti kapcsolatokról, az emlékállítások soráról a település hétköznapjai felé fordítottuk tekintetünket, ugyanis a község új önkormányzatának minden erőfeszítése ellenére egyelőre úgy néz ki, hogy holtvágányra került az annyira fontos infrastruktúra kiépítése. A kérdés a miértek sorozata.

— Miért holtvágányon? — tettük fel a kérdést Bihari Edömér polgármesternek.

— Vegyük sorra — mondta. — Mi a már létező és modernnek is mondható, fúrt kutakra épülő ivóvízhálózatot így örököltük. Egyetlen baja, hogy működtetése anyagi szempontból terhesnek mutatkozik, főleg a lakosság, a jövőbeni fogyasztók szempontjából. Eddig nem sikerült vállalkozó működtetőre akadni, és így stagnál a dolog. Ki kell várnunk a kedvező lehetőséget, s ha nem jön be semmilyen variáns, megpróbálunk egyezségre jutni bölöni szomszédainkkal, hogy rácsatlakozhassunk most kiépülő, bő hozamú vízhálózatukra. Ha ivóvízhálózat, akkor szennyvízgazdálkodás is, tudjuk. Elkészítettük a megfelelő dokumentációkat, benyújtottuk a 3.22-es vidékfejlesztési program részeként, várólistán vagyunk, de nem nagy reményekkel. Ha újból lenne ilyen jellegű munkálatokra központi, számunkra kissé előnyösebb kiírás, újra megpályáznánk. Ezenkívül újonnan pályáztunk településszépítésre, egy régebbi szabadidős parknak az újbóli kiépítésére. Az az érzésünk, hogy ez nyerő vállalkozás lesz. Festői környezetben az Ajta vize partján, ott, ahol még valamikor strand és teniszpálya is állt a lakosság rendelkezésére.

— Ha már az önkormányzati gondokról van szó, megemlítem, hogy befejezés előtt áll a hozzánk tartozó Középajta teljesen különálló ivóvízhálózatának a kiépítése — folytatta az alpolgármester. — Műszaki okok miatt állt keveset a munkálat. Befejezik a víztartályt, s ennek az évnek a végére elindul a folyó víz. Folytatom. Nagyajtának nagyon jó volna egy sportcsarnok. A volt gép- és traktorállomás mögött van is erre megfelelő hely. Már elvégeztettük a topo- és geotanulmányokat, mert információink szerint ilyen jellegű objektumokra is lesz még kiírás. A környezetvédelmet szolgálja, hogy mind a két településen megszerveztük nemcsak a háztáji, hanem hamarosan a szelektív szemétgyűjtést is.

E sorok írója emlékszik még azokra a időkre, amikor a földmérés és a tulajdonjogba helyezés elképzelhetetlen galibát és elégedetlenségi hullámot okozott Nagyajtán. Az alpolgármester szerint most „nagyjából sínen vagyunk. Még egypár birtoklevél van, amit meg kell oldanunk, nagyjából rendeződtek a dolgok."

— Erdővidék egyik Barcaság felőli kapuja az Olton áthajló történelmi híd. Történt-e lépés ennek újbóli kiépítésére?

— A község népe egy lakossági fórum keretében mondott határozott nemet arra, hogy ne építsék meg a Domokos szállása nevű helyen az erdővidéki szelektív szemétválogatót. Nos, ez alkalommal mondta el Klárik László megyemenedzser, hogy megtették az első lépéseket az említett híd újraépítésére, mi már meg is kaptuk az ideiglenes építkezési engedélyt. Ha minden jól megy, tavasz felé megkezdhetik a híd építését — tájékoztatott az alpolgármester.

Csereiek, Dónáthok, Zathureczkyek

Fekete Levente helybeli unitárius lelkész újságolta, hogy éppen csíkrákosi csoportot vár, akik Erdély történetírójának, Nagyajtai Cserey Mihálynak (1668—1756) az emlékét keresik. Bölcsőjét ugyan Csíkországban ringatták, de életé­nek és munkásságának utolsó szakaszát, 1721-től Nagyajtán töltötte, udvarháza is áll még a faluban, hamvai is ott porladnak az unitárius vártemplom falának keleti oldala közelében, ahol síremlékét feltételezik, s ahol emléktáblát emelt számára az utókor.

Az ajtai nagy kanyarban a Bódi család megvásárolta az örökösöktől és felújíttatta az egykori Dónáth—Zathureczky-kúriát, melyet majdnem használhatatlan állapotban hagyott lakatlan a felszámolt állami gazdaság ajtai farmja. Megmenekült a pusztulástól a Dó­náthok, majd a Zathuhureczkyek kúriája. Dó­náth György készítette az unitárius templom késő reneszánsz, faragott kő szószékét (1710), s a kúria lakója volt Zathureczky Kálmán nagyajtai főszolgabíró, Zathureczky Jó­zsef helybeli földbirtokos fia, aki a Székely Nemzeti Múzeum alapító asszonyának, Nagyajtai Cserei Jánosné Zathureczky Emíliának testvéröccse volt. A kúriában a jeles család minden tagja megfordult, s mint ilyent, emlékhelynek is nevezhetnénk. A ház asszonya, Bódiné Bihari Vilma tősgyökeres helybeli unitáriusként igencsak tisztában van az említett családok újkori történetével, s bizonyára majd elhelyezik a klasszicista udvarház homlokfalára a két régi család címerét is. Nem másért, a helytörténet és a genealógia kedvéért, no meg azért, mert ettől lesz gazdagabb Nagyajta idegenforgalmi értékekben.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 758
szavazógép
2009-11-10: Magazin - x:

Kiszámították a Nagy Piramis építésének kezdetét

Az óegyiptomiak Kr. e. 2470. augusztus 23-án fogtak hozzá a Nagy Piramis megépítéséhez a Gízai-fennsíkon — állítják egyiptomi kutatók.
2009-11-10: Riport - x:

Hét országgal ismerkednek a diákok — Fekete Réka

Tizenötezer euró értékű pályázatot nyert a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium egy multikulturális iskolafejlesztési programban. A Comenius-pályázat kétéves időtartama alatt hét ország iskoláival tart kapcsolatot a háromszéki gimnázium, a cél egymás kultúrájának, ünnepi szokásainak megismerése, a közös nyelv az angol.