Sokat elárul a választási kampány idején majd minden párt által zászlajára tűzött decentralizációs szándék hitelességéről, ahogyan a Kovászna megyei kormánymegbízott keresi a kákán a csomót, valahányszor a helyi közösség átveszi a kezdeményezést bizonyos kérdésekben, legyen szó akár szimbolikus ügyekről vagy pedig konkrét fejlesztési programokról.
Csak az elmúlt napokban a bukaresti kabinet helyi kirendeltje a bíróságon megtámadta a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok által kezdeményezett közösségfejlesztési egyesület létrehozását, ugyancsak a prefektúra feljelentését követően érvénytelenítette a bíróság a Nagyajta határában felállított Székelyföld-tábla építési engedélyét, de áldozatul esett a megyei önkormányzat azon ,,ártatlan" kezdeményezése is, hogy a térség hírnevét öregbítő, kiemelkedő eredményeket felmutató személyeket kitüntessék. A példák sorát folytathatnók azzal a régebbi esettel, ahogyan az önkormányzatiság fogalma kiütötte a biztosítékot a decentralizációt fennen hangoztató államvezetésben, amikor diplomáciai botrány kerekedett Sólyom László magyar államfő székelyföldi látogatása előtt. Pedig minden bizonnyal nem szakadna le Székelyföld Romániáról azzal, ha a helyi közösség identitását erősítő táblák jelzik Székelyföld határait, és azzal sem gyengülne az ország, ha az önkormányzatok társulnak egy-egy fejlesztési program lebonyolítása érdekében. A székelyföldi esetek hátterében minden bizonnyal a ,,nemzetállam" területi egységét féltő mentalitás áll, ez társul a decentralizációtól való zsigeri félelemmel, amely folyamat igen könnyen fölöslegessé teheti például a kormánymegbízotti funkciót, vagy jelentősen megnyirbálná annak hatáskörét.
Pedig a helyi autonómia növelésének szükségességét hirdeti ma már pártállástól függetlenül minden önkormányzati vezető — a Realitatea hírtelevízió egyik hét végi műsorában Románia nagyvárosainak polgármesterei kardoskodtak igen nagy hévvel emellett. De nem véletlenül csak az önkormányzati vezetők teszik ezt: a központi adminisztráció ugyanis pénztől, hatalomtól esne el a helyi autonómia kiszélesítése esetén. Ők inkább azt a Caragiale-vígjátékból ismert elvet alkalmaznák, hogy legyen változás, de ne változzék semmi, legyen decentralizáció, de maradjon náluk a pénz és a hatalom.