Az erdélyi magyar sajtó és a kisebbségi jog — Szekeres Attila

2009. november 28., szombat, Nemzet-nemzetiség

Vincze László: Nem értem a ,,kisebbségi neurózis" fogalmát

Egy nemzetközi kutatócsoport három európai régióban vizsgálja a kisebbségek médiahasználatát. A csapat a finnországi svédek, a dél-tiroli (Olaszország) németek mellett az erdélyi magyarok médiafogyasztását elemezte. Négy hazai városban — Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Kolozsváron — mintegy 1300 középiskolás körében végeztek felmérést. Vincze László Finnországban élő kisebbségkutatót sepsiszentgyörgyi felmérései közepette ismertük meg, s azóta is tartjuk a kapcsolatot telefonon, elektronikus levélben. Az eredmények elemzését követően a következtetéseiről faggattuk.

— Mi derült ki az erdélyi fiatalok médiahasználati szokásairól?

— Az erdélyi diákok többnyire magyar nyelven, kisebb részt románul használják a különböző médiumokat. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy minél nagyobb egy településen a román lakosság aránya, a magyar fiatalok annál többet olvasnak román újságot, hallgatnak, illetve néznek román rádió-, illetve tévécsatornákat.

— Mire vezethető ez vissza?

— Ennek hátterében két lényeges ok húzódik meg. Egyfelől jellemző, hogy minél nagyobb a román lakosság aránya valahol, annál többet találkoznak a magyarok mindennapjaikban a román nyelvvel, annál jobban tudnak románul, és annál könnyebben használják a különböző médiumokat román nyelven. Minél inkább megközelíti valakinek a románnyelv-tudása magyarnyelv-tudásának szintjét, annál kisebb szerepet játszik számára a nyelv, s annál nagyobbat a kínálat, a választék, amikor a lapok vagy a csatornák között válogat. Másfelől sok esetben megfigyelhető, hogy minél alacsonyabb a magyar lakosság aránya egy településen, annál kisebb a magyar nyelvű médiakínálat is. Ez különösen a televíziócsatornák esetében szembetűnő. Egyrészt tehát a románnyelv-tudás, másrészt a magyar és a román médiakínálat mennyisége magyarázza, hogy például egy sepsiszentgyörgyi magyar diák többet tévézik románul, mint egy székelyudvarhelyi, vagy hogy egy marosvásárhelyi többet néz román tévét, mint egy sepsiszentgyörgyi. A televíziós kínálattal kapcsolatban egyébként jellemző az is, hogy a különböző kábeltévé-szolgáltatók programcsomagjaiban a magyar csatornák aránya eleve jóval alacsonyabb, mint amekkora az adott településen a magyarság aránya, s ezzel párhuzamosan a román adók aránya jóval nagyobb, mint a románok aránya a városban. Ez ugyancsak meghatározó motivációs körülmény.

— Milyen tapasztalatokat szereztek a médiahasználatról a másik két régióban?

— Dél-Tirolban a német diákok szinte kizárólag német nyelven használják a médiát. Az olasz nyelv, dacára a hatalmas olasz médiakínálatnak, egyáltalán nem tűnik versenyképesnek e tekintetben. Ennek oka jórészt az, hogy Dél-Tirolban a németek és az olaszok meglehetősen elszigetelten élnek egymástól, s a diákoknak ebből adódóan kevés kapcsolatuk van az olasz nyelvvel. Másrészt természetesen sokat jelent az is, hogy a dél-tiroli német médiumok nagyon színvonalasak, illetve hogy a német kisebbség számos német, osztrák és svájci tévécsatornához, rádióadóhoz és újsághoz jut hozzá. Dél-Tirolban a tartományi kormány külön intézményt tart fenn, melynek feladata abban áll, hogy elérhetővé tegye a régió egész területén az osztrák, német és svájci közszolgálati adók csatornáit. Ezáltal jelentősen erősítik a német nyelv státusát a médiában.

— És mi a helyzet Finnországban?

— Finnországban a svédek két, egymástól több száz kilométerre fekvő régióban, az ország nyugati, illetve déli tengerpartján élnek. A déli parton kisebbséget alkotnak, állandó kapcsolatban vannak a finn nyelvvel, ami médiahasználatukban is megmutatkozik. Bár újságot főként svédül olvasnak, az elektronikus médiumok tekintetében a finn nyelv dominálja médiahasználatukat. Ehhez jelentősen hozzájárul az is, hogy Finnország déli tengerpartján a svédországi tévécsatornák nem hozzáférhetőek, így a televízióban svéd nyelven csak a Finnországi Svéd Televízió — a finn közszolgálati tévé ötös csatornája — jut el hozzájuk svéd nyelven. Az ország nyugati tengerpartján ezzel szemben a svédek többségben vannak, a médiát főleg svédül használják, és elsősorban a svédországi tévécsatornákat nézik.

— Úgy tűnik, a médiakínálat máshol is döntő hatással van a kisebbségi médiahasználatra...

— A finnországi, a dél-tiroli és az erdélyi médiakínálat között számos különbség figyelhető meg. Az egyik legfontosabb talán az, hogy míg Finnországban és Dél-Tirolban is van egy helyi tévéadó, amely a svéd, illetve a német kisebbség számára sugároz műsorokat, Erdélyben ilyen nem létezik, s ez gátolja a helyi hírekhez, kultúrához, sporthoz való hozzáférést a televízión keresztül. Ahogy már említettem, mindenütt meghatározó az anyaországi tévécsatornákhoz való hozzáférés, a helyi kisebbségi adót azonban ez semmilyen módon nem pótolhatja. A rádióadók tekintetében Erdélyben jóval nagyobb a választék, mint a másik két régióban. A kisebbségi sajtó terén pedig a különbség a régiók között inkább tartalmi jellegű.

— Miről írnak másképp az erdélyi, dél-tiroli és finnországi lapok?

— Egyrészt a finnországi svéd és a dél-tiroli német napilapok jóval terjedelmesebbek, mint általában az erdélyi magyar napilapok. Dél-Tirol nagyobbik német napilapja, a Dolomiten például napi 32—40 oldalon jelenik meg. A lapok többsége Finnországban és Dél-Tirolban is nap mint nap egy teljes oldalt szán az olvasói leveleknek, azaz nagyon intenzív kapcsolatot tart fenn közönségével. Erdélyben ez sokkal kevésbé jellemző. Másrészt a finnországi svéd és a dél-tiroli sajtó lényegesen határozottabban lép fel a kisebbség jogaiért, mint az erdélyiek. Finnországban és Olaszországban persze mások a demokratikus hagyományok, más a jogbiztonság, és az emberek is sokkal jobban ragaszkodnak jogaikhoz. A sajtó pedig valamiképpen ezt tükrözi.

— Néhány éve Erdélyben vita bontakozott ki az erdélyi magyar sajtó hivatásáról. Ezzel kapcsolatban elhangzott a ,,kisebbségi neurózis" vádja is, ami arra utalt, hogy az erdélyi magyar sajtó túlzottan fókuszál a magyar ügyekre, a magyarok jogaira, s túlzottan magyar szemszögből értelmezi a történéseket...

— Nagyon érdekesnek tartom ezeket az észrevételeket, de megmondom őszintén, ez idáig egyetlen komoly tartalomelemzést sem láttam, amely az erdélyi magyar sajtót szisztematikusan vizsgálta volna egy adott periódusban, komoly kritériumok szerint. Ha pedig ilyen aprólékos és igényes elemzések nincsenek, akkor azt hiszem, az említett észrevételeket inkább szubjektív magánvéleményekként kell kezelni, még akkor is, ha tudományos közegben láttak napvilágot. Évek óta napi rendszerességgel olvasok néhány európai kisebbségi napilapot. Tapasztalataim szerint az erdélyi magyar sajtó nagyon távol áll attól a határozott, kisebbségijog-védő — azaz a demokrácia működését ellenőrző — szereptől, ami például a dél-tiroli német és a finnországi svéd lapokat jellemzi. Személy szerint a Vasabladet finnországi svéd napilap előfizetője vagyok, mely újság nagyon koncentráltan a svéd kisebbség szemszögéből láttatja és értelmezi a világot, s emellett állandó kampányt folytat a svédek jogaiért. Azt hiszem, sokan meghökkennének Finnországban, ha ezt a laptól valaki rossz néven venné.

— Ezek szerint a nyugati kisebbségi sajtóra jobban jellemző a kisebbségi neurózis?

— Csak elismételni tudom, amit mondtam: az erdélyi magyar sajtót ért bírálat, a kisebbségi neurózis, az ,,akommercializmus" és hasonló jelzők véleményem szerint tudományosan nem megalapozottak. A kisebbségi neurózis fogalmát nem is teljesen értem, hiszen egy kisebbség számára készülő sajtóterméktől a világ minden részén egyformán elvárható, hogy a kisebbségi közönségre fókuszáljon. Ahogy a női magazinok a nők érdeklődését próbálják előtérbe helyezni, a horgászok számára írt újságok a horgászokét és így tovább. Minden médium a célközönség igényeihez próbál igazodni. Az lenne inkább különös, ha ez nem így lenne.

— A külföldi tapasztalatok tükrében ön szerint hogyan fejleszthető az erdélyi magyar médiavilág?

— Mivel egy közel másfél milliós közönségről van szó, az erdélyi médiakínálatot számos ponton lehetne bővíteni. Szükség lenne kifejezetten erdélyi női magazinokra, sportújságra — akár napilap formájában — és persze egy magyar tévécsatornára. A nehézségekkel küzdő médiumok esetében érdemes lenne elgondolkodni a más, hasonló jellegű médiumokkal való fúzió s az ezáltal lehetséges megerősödés, terjedelmi-tartalmi bővülés kérdésén. Emellett folyamatosan kellene közvé­lemény-kutatásokat végezni, és a közönség visszajelzéseit minél komolyabban venni.

— Milyen tapasztalatokat szerez egy magyar kisebbségkutató Nyugat-Európában?

— Skandináviában, de Európa más részein is jellemző, hogy a kisebbségpolitika alapvetően gyakorlati tapasztalatokra, a kisebbségkutatás által feltárt társadalmi problémák megoldására alapozza törekvéseit. A kutatók felfedik a problémákat, milyen pontokon kellene erősíteni a kisebbség pozícióját, és a politikusok ehhez igazítják programjukat. Ez jelentős szemléletbeli különbség a nyugatiak és a magyarok között. Másrészt, míg Nyugaton a kisebbségkutatás számára elsősorban a jövő jelenti a perspektívát, sok magyar kutató főként a múltat, a történelmet vizsgálja. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem kell ismernünk a múltat. Fontos a történelem, fontos a néprajz... De tény, hogy a kisebbségek legnagyobb versenytársa az idő, hiszen nemcsak az a fontos, hogy milyen volt például az erdélyi magyarok helyzete ötven vagy nyolcvan évvel ezelőtt, hanem az is, hogy milyen lesz ötven vagy nyolcvan év múlva. Sőt, tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen feltételek mellett tudnak életben maradni a kisebbségek, a kisebbségi nyelvek, a kisebbségi kultúrák, melyek gyakran állandó nyomás alatt vannak. Ehhez nagy segítséget nyújt, ha a kutatók a jövőre fókuszálnak. Rá­adásul mindez teljesen egybevág az Európai Unió elveivel, hiszen Brüsszel céljának és feladatának érzi, hogy megőrizze a kontinens nyelvi, kulturális sokszínűségét.

— Ön szerint milyen felmérések szükségesek ahhoz, hogy jobban megismerjük és megértsük helyzetünket, és hogy a magyar nyelv és a magyar kultúra évtizedek múlva is életerős maradjon Erdélyben?

— Finnországban a kutatók különösen nagy súlyt fektetnek például az iskolaválasztás kérdésére és a vegyes nyelvű családok nyelvi orientációjára, s folyamatosan vizsgálják a nyelvi jogok teljesülését a különböző területeken. Ezek a jövő szempontjából kulcsfontosságú témák, s azt hiszem, e célok reális feladatnak tekinthetők Erdélyben is. De ugyanígy fontos lenne feltárni, hogyan működik a gyakorlatban a kétnyelvűség az erdélyi kétnyelvű egyetemeken, s hogyan valósulnak meg a nyelvi jogok a közhivatalokban. Fel kellene tárni többek között, mi a kontextusa az Országos Diszkriminációellenes Tanács döntéseinek, amikor — Nyugat-Európában teljességgel érthetetlen módon — azért marasztalnak el hivatali vezetőket, mert a magyar nyelv ismeretét feltételként szabták meg állások meghirdetésekor, azaz elő akarták segíteni a törvények által megszabott s a Brüsszel által támogatott többnyelvűség működését. De ugyancsak fontos volna megtudni például azt is, hogyan lehet vonzóvá tenni a román ajkú lakosság számára a magyar nyelv tanulását. Tennivaló tehát akad bőven.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 751
szavazógép
2009-11-28: Kultúra - x:

Varga Melinda: A nagybetűs Nőről

Próbavers kocsmatündérekhez
szőkesége bután csillogott
szemében a kék mezők
s még annyi minden
nekem s még két asztalnak szólt
minden szinten
2009-11-28: Gazdaság - x:

Dubaj-szindróma (Pénzpiac)

Akvárium a dubaji vásárvárosban — sokkoló látvány, sokkoló bejelentések
A pénzügyi világ a héten Dubajról szólt: a Perzsa-öbölben lévő állam vezető vállalatának megrendült pénzügyi helyzetéről szóló hírek miatt a nemzetközi piacokat is ellepték az eladók. A tőzsdék zuhanásba kezdtek, az olajár jelentősen csökkent.