Hadrév és Apáca, avagy a romakérdés Romániában

Az eset olyan, mint a palimpszeszt, rétegek rakodnak egymásra, eltüntetve (,,takarva") a kérdés lényegét. Egy: a tolvajokat — ahogyan erre Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök is célzott gyors reagálásában — meg kell büntetni, függetlenül etnikai hovatartozásuktól. A kormányfő utasította a belügyminisztert, tegyen meg mindent azért, hogy a helyzet ne fajulhasson el. Kettő: a roma bűnözés, mely mint fogalom igen elterjedt a hazai, és legújabban nemcsak hazai médiában, de amíg a hazai sajtó hajlamos a nyulat is bokrostól lövik alapon egy kalap alá venni a romákat, addig Olaszországban, ahol nemrég napokon át foglalkoztak a romániai bűnözéssel, a román állampolgárok által elkövetett gyilkosságokkal, lopásokkal, banki csalásokkal, célzás sem történt a roma etnikumra, román állampolgárokról volt szó. A 12 évvel ezelőtti hadrévi esetet pedig azért érdemes párhuzamba állítani a még folyó apácai eseményekkel, mert Hadréven, miután romák bántalmaztak egy nem romát, kitört a helyi, gyilkosságokba, gyújtogatásokba torkolló belháború. Az eset óriási visszhangot keltett, azért is, mert a hatóságok akkor korántsem uralták a helyzetet, sőt, feltételezések szerint egyenesen támogatták a megtorló akciókat. A kárvallottak tizenkét évvel az események után megkapták ugyan a román állam részéről az Európai Emberjogi Bizottság által megállapított kártérítést (az ügy egészen idáig jutott), de korántsem elegendő mértékben, s azt az egymillió eurót, amelyet egy fejlesztési programra szántak, csak töredékében használták fel (!?), mondhatni nem történt semmi. A hamu alatt tehát izzik a parázs, és ez a legalsó réteg, amelyet állandóan elföd az érzelmi megközelítés és a Romániában erőteljesen jelen levő cigányellenesség. Nevezetesen, hogy a roma közösségek hátrányos helyzetben élnek, és az államnak tenni kellene valamit felzárkóztatásukért, hiszen csak így lehetne ,,jegelni" az akut ellentéteket, csak így lehetne reménykedni abban, hogy idővel megszüntethetők a kiváltó okok. Jelenleg nem ebbe az irányba fejlődnek a dolgok, a hadrévi eset bármikor megismétlődhet, és a nyujtódi, kászonújfalui, kászonfeltízi összetűzések bizonyítják, hogy a cigányellenesség Székelyföldön is ,,megszokott" jelenség, akárcsak az egész országban. Mivel a roma lakosság szocializációja következtében évről évre számbelileg növekszik, a kérdéssel már régen kormányszinten kellene foglalkozni, s kidolgozni az emlegetett és az EU Emberjogi Bizottsága által is javasolt programokat a hátrányos helyzetű romák felzárkóztatása érdekében. Ezt senki az állam helyett nem teheti meg, s az apá­cai események sajnálatosan azt is bizonyítják, hogy az ellentétek bármikor újra véres összeütközésekbe, gyilkosságokba, gyújtogatásokba torkollhatnak, mert ha az állam képtelen megvédeni a magántulajdont, akkor törvényszerűen jön az önbíráskodás. És a kör bezárul. Ott vagyunk, ahol voltunk, vagy még ott sem!...