A remény hal meg utoljára (Kézilabda)

— Ma (augusztus 27.) visszük be Bukarestbe — így Szabó Csaba — a Román Kézilabda-szövetséghez a beiratkozás kiegészítéséhez még szükséges aktákat. S ha ez megtörténik, egyenesben leszünk...

— Ha a szövetség elfogadja papírjainkat — vette át a szót a közben csatlakozott Policsek András másodedző —, és egyenesbe kerülünk, én örömömben berúgok.

— Osztozok az örömödben — így én.

— Egyébként nem ez lesz az első esetünk, amikor az utolsó órában intézzük el azt, amit nyugodtan elintézhettünk volna korábban is. Igaz, akkor az A-osztályról volt szó, és siker koronázta fejvesztett rohanásunkat. Remélem, így lesz most is.

— Reméljük, elvégre a remény hal meg utoljára. Na szóval, jó úton haladtok, s ez fontos. A legutóbbi találkozásunk óta — az pedig Csíkszeredában volt a teremavatón, mert a csapat ezt követően magyarországi turnéra indult — történt-e valamilyen változás a keretben?

— Csatlakozott a kerethez — mondja Szabó Csaba — a Brassói Rulmentultól Ana Hanciuc, jött Suceaváról még egy fiatal átlövő, és visszatért szülési szabadságról Tankó Eszter. Na meg, ha minden igaz, a Rulmentultól még kapunk egy játékost.

— Gond volt a felszereléssel, Csíkszeredá­ban azért imádkoztatok, nehogy fehérben érkezzen a Győr, mert nektek nincs más, csak egy rend fehér... Most hogy álltok?

— Megvan, amit a sportigazgatóságtól kaptunk (amivel Csíkszeredában is voltunk), aztán adtak egy rend mezt a veszprémiek, egyet a Csíki Hírlap, és végül ma kaptam a klubtól megrendelési jogot egy rendre (mez és nadrág), minden bizonnyal kék-fehér lesz, mert piros-fehér már van.

— Cipő, térdvédő, könyökvédő, labda?

— A rajtra ígért tíz labdát a klub igazgatója. A térdvédőkre pedig még a kommandói táborozás idején összeszedte az igényeket a leányoktól. Gondolom, azóta megvette.

— Orvos, gyúró?

— Nem gond, orvos volt korábban is (Bencze Sarolta doktornő), most van gyúró is.

— És van állandó intéző is személyedben.

— Nem hagyhatom cserben a csapatot, minden dolgom mellett, mert az is akad bőven. Elkísértem az együttest a magyarországi turnéra is, de mindezek mellett túlzás az állandó intéző megnevezés, mert a csapat ügyes-bajos dolgait egy stáb intézi, s ebben benne van a klub igazgatója, könyvelője, segédedzője, na és jómagam.

— Ott voltál a csapattal Magyarországon, hogyan értékeled a látottakat?

— A Veszprémi Beton első osztályú csapat vendégei voltunk, különböző szintű csapatokkal találkoztunk, a magyar élvonalba tartozó Dunaferr jelentette a csúcsot, de a Cell Kupa rendezvényen volt alkalmunk összemérni tudásunkat, felkészültségünket szlovák, német, lett csapatokkal is, na és az első osztályú Betonnal, meg Tapolcával. A csapat hozta magát, csak a Dunaferr első csapatától kapott ki. Nem véletlenül nyerte meg a Cell Kupát. Bármerre jártunk, jó fogadtatásban volt részünk.

— Azt nem kérdezem, hogy készen áll-e a csapat a bajnoki rajtra? A kérdést egy hét múlva teszem fel a rajt pillanatában, hogy azonnal pontos választ is kapjak. Azt viszont mondjátok meg, hadd tudják a szurkolók, hogyan oldjátok meg a mérkőzések megtekintését?

— Bérletet lehet váltani, akik nem ezt teszik, belépővel jöhetnek be a mérkőzésre.

Szombaton délelőtt az edzésen levelet nyújtott át Lechner Ferenc edző. Ebből idézek: ...Hiába volt előkészítve még a tengerparti edzőtáborozáskor a Brassói Rulmentullal való jó együttműködés kivitelezése, az finoman fogalmazva nagyon akadozott. Ez pedig gátolta zavarmentes felkészülésünket. A Rulmentul visszavonta kölcsönjátékosaira adott ígéretét, Szabó Gabi jött ugyan, de Ana Hanciuc nem, ő jóval később csatlakozott a csapathoz... Ráadásul a kért felszerelés — dressz, nadrág, térd- és könyökvédő — beszerzése is késik... A mai napig sincs megoldva az állandó masszőr kérdése (szerk. megjegyzés: a szombat délelőtti edzésen sem volt masszőr), a játékosok szerződése körül sincs minden rendben, nem beszélve az edzők szerződéséről... Augusztus 24-et írunk, s még a szövetség felé teendő kötelezettségeink sem rendezettek!...

Mi tagadás, nyugodtabb, csendesebb, tisztán átlátható rajt előtti napokra számítottunk, jó összhangra, egyetértésre. Sajnos...