Csavarintás a szoborrombolók orrán - Sylvester Lajos

2009. december 15., kedd, Gazdaság

A rétyi emlékmű

A hírt bizsergetően delejező áramütésként érzékeltem: a Székely Nemzeti Múzeum hátsó udvarának egyik zugában kiásták a lefejezett rétyi világháborús honvédemlékművet.

Ily módon a múzeum szoborgyűjteménye újabb torzóval — törött szoborral — gyarapodott, hisz ugyancsak a múzeumkert hátsó traktusában találhatóak az Erzsébet-park honvédemlékművének összetört, majd elhantolt márványoroszlán-darabjai. Ott őrködnek mementóként a hátsó fasorban önmaguk történetén túli üzenetet is hordozva a különböző hullámokban elpusztított erdélyi emlékművekre, szobrokra is emlékeztetve. Ott vannak magas talapzatra helyezve, hogy jobban láthassuk az alapvető és egyetemes emberi jogokat sértő magyar nemzeti szimbólumpusztítások tanúköveit. Így, diribdarabra törve vagy lefejezve eredeti jelentésük új tartalmakkal bővül.

Aki ezekre a torzókra pillant, önkéntelenül is rákérdez, vagy ha vannak ezzel kapcsolatos ismeretei, rágondol arra, hogy mikor, hol, mi is történt? Miért is történt az, ami történt?

Fontosak a miértek, mert a szobordöntő, márványoroszlánokat szétverő indulatok ma is munkálnak. A napokban hozzánk csődülő, az őseiket itt kihantolni óhajtó nacionalista kóborlók sem azért jönnek, hogy ezeket a torzókat megtekintsék, más dolgok után áskálnának ők, mint ahogyan a székelyföldi magyar cigányok ,,megsegítésére" sem azért jöttek, hogy az esetleges konfliktusokat simítsák, nem, hanem azért, hogy ezeket a sebeket, ha vannak ilyenek, elvakarják, a gennyedés fázisába rohasszák.

Nekem a lefejezett rétyi honvédszobor kihantolásának híre a Fekete Lajos múzeumi gépkocsivezető személyét és nevét is tartós kőtalapzatra emelte.

A Kárpátok Géniuszának gonosz tekintete elől kellett 1977-ben a honvédszobrot a föld alá menekíteni. Volt egy ember, aki vállalta a kockázatot, és állásával is játszva elvégezte a ,,temetést", bízván abban, hogy lesz feltámadás. Persze, sejtem, ezt annak a tudatában tehette meg, hogy környezetéből senki sem ,,köpi" be. Ugyanígy hantolták el a múzeumban az Erzsébet park honvédemlékművének meggyilkolt márványoroszlán-darabjait is.

Erdővidéken, miután Bidu prefektus 1934-ben ökrökkel lehúzatta az 1901-ben az 1849-es decemberi véczeri csata emlékére állított obeliszket, akadtak olyan, számomra ismeretlen baróti emberek, akik ganézás közben hazafelé az üres szekérderékba emelték a lerombolt obeliszk darabjait, és megmentették azokat. Ők is hittek szobraink, emlékműveink feltámadásában.

A ’89-es fordulat után, a 90-es években megkeresett az a mesterember, akinek S. C. propagandatitkár kiadta a parancsot: verje le Sepsiszentgyörgyön a régi megyeháza timpanonjáról Háromszék vármegye címerét. Nem tette, inkább befalazta, a vakolat jótékony takarásába helyezte. (Sajnos, nem jegyeztem fel a nevét, ha valaki tud az ügyről, szóljon neki vagy hozzátartozóinak, hogy érdeklődjünk utána.)

A sepsiszentgyörgyi köztemetőben az első világháború emlékművének több száz nevét Demeter Lajos helytörténész ezekben a napokban azonosítja. Ebben az esetben az idő volt az emlékmű sírásója. Maga az obeliszk megmenekült a rombolástól, valószínű azért, mert az azonosított hősi halottak nevét nemzetiségre való tekintet nélkül felvésték az emlékműre. Ezen az emlékművön is van egy habarccsal fedett címer.

Községeink többségében, ahol a ,,múltat végképp elsöpörni" rohamra indult komcsi szálláscsinálók romboló dühe nem kerekedett felül, az 1940—44 között épített országzászló-talapzatokon is letakarták, és így megmentették az utókor számára az akkori, most már gyászmagyarokkal is feltöltődött romboló bandák pusztító indulataitól.

Engem azért delejeznek ezek a kihantolt, visszaállított, vagy szétverten is históriai üzenetet közvetítő, figyelmeztető emlékművek, mert egyben élő emlékei annak a szellemiségnek is, amelyet Fekete Lajosék képviselnek. E nélkül pedig nem lapulhattak volna a föld alatt jobb időkre várva ezek a kő- vagy márvány mementódarabok.

A Kárpátok Géniuszának sepsiszentgyörgyi korzózása idején a rétyi honvédemlékművet a föld alá kellett menekíteni gyilkos tekintete elől. A múzeumlátogatók egy része viszont, rossz tett helyébe rosszat várj alapon, a maga módján viszonozta ezt: a múzeumi ,,szocialista vívmány- kiállítás" ajtója előtt gipszből odaszobrozva őrködött a Géniusz. A látogatók, miután bebiztosították magukat az esetleges fürkésző tekintetek elől, zsíros kézzel egyet-egyet csavartak a szobor gipszorrán.

Utána az alkalmazottaknak smirglizve kellett kifehéríteniük az értékes iránymutató Géniusz-orrot. És az kopott, amíg el nem vásott a Géniusz maga is.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 774
szavazógép
2009-12-15: Gazdaság - x:

Az idegenforgalom árapálya - B . Kovács András

Hogy a világ mennyire nyílt meg számunkra a rendszerváltást követően, az a turisztikai forgalom irányain és élénkülésén is lemérhető. A korábbi, szigorúan ellenőrzött és főleg csoportos külföldi utazásokat az addig tilalmasnak számított nyugati utak váltották fel.
2009-12-15: Gazdakör - x:

Terv a tejminőség javítására (Figyeljünk oda!) - Incze Péter

Az országos állat-egészségügyi hatóság átfogó intézkedési tervet dolgozott ki a tejminőség javítására.