A Boc-kormány láthatólag ― az ország vélt és nehéz gazdasági helyzetéből kiindulva ― huszárvágással akarja megoldani a ,,problémákat", azokat, amelyek a negyedik, de az összes Boc-kabinet áldásos, de általános zűrzavart okozó tevékenysége nélkül nem is léteznének… Újabb és újabb adónemek, ún. feladók bevezetésével próbál mindenáron pénzt szerezni a (félig) üres államkasszának.
Ráadásul mindég az állampolgár vélt, valósnak feltüntetett érdekeivel indokolja a bizarr új adókat, a ,,könnyű étrend, korszerű táplálkozás" szépen hangzó kliséjével legitimálják a hot dogra és más hasonló termékekre kivetett adókat, vagy az adófizető egészségének megóvása érdekében a cigaretta és más hasonló ,,élvezeti termékek" árának drasztikus emelését. A szerzői jogdíjak esetében a hivatkozás például a szabadúszó újságírók, írók, művészek egészségbiztosításával érvel. A törvénytervezet szerint ― amely különben még nincs is kész, csak bedobták a hírt, hogy teszteljék az érintettek tűrőképességét ― 31,1 százalékos feladóval sújtanák az eddig egységes 16 százalékos adókulcs alapján megadóztatott szerzői jogdíjas szerződéseket, civil szerződéseket és hasonló együttműködési szerződések alapján kifizetett juttatásokat, amelyek a szabadúszó művészeket, újságírókat, írókat, színészeket érintené, tovább nehezítve a bürokrácia által amúgy is eléggé ellehetetlenített működésüket. Az Agerpressnek nyilatkozva Mihai Şeitan munkaügyi miniszter kifejtette: ,,Egyelőre csak azt szeretnénk elérni, hogy azok is hozzájáruljanak a társadalombiztosítási alaphoz, akik rendszeresen kapnak anyagi juttatást intellektuális tevékenységük után. Nem szeretném, hogy baj esetén ezeket az embereket a mások által fizetett adókból kelljen támogatni." Mivel az elképzelések szöges ellentétben állnak a Románia által is aláírt konvencióval, amely a szellemi tevékenység általános támogatását és védelmét szorgalmazza, a miniszter hozzátette: ,,úgy szeretnénk, hogy műalkotások ― például regények ― után kapott díjak ne kerüljenek megadóztatásra". A miniszter szavaiból az is kiderül, hogy például az újságírást nem tekinti intellektuális tevékenységnek. (Abszurdisztán, ahol miniszterek döntik el, hogy mi is az ,,intellektuális tevékenység"!) Ezért ,,azok az újságírók, akik csak szerzői jogok alapján kapott fizetésekből élnek, nem kaphatnak munkanélküli-segélyt, és nem részesülhetnek betegbiztosításban sem". Még lehetetlenebb helyzetbe kerülnek például a szabadúszó vagy esetenként egyes előadásokra más színházakhoz szerződő színészek, hiszen az amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévő színházakban kétszer is meggondolja a színházigazgató, hogy szerződtethet-e egyáltalán meghívott művészeket, akik, ha a törvényt elfogadják, igen sokba kerülnek majd. Megszokhattuk: a kormányok egyre jobban lebecsülik a szellemi tőkét és a művészeti ,,tevékenységet", ennek ékes tanúbizonysága ez az esztelen elképzelés is.
