Akárcsak az új hajtás a régi tőkén, a harangöntési kedv, az öntödék is újraéledtek, s lám, a rendszerváltás utáni két évtizedben is akadtak olyan vállalkozók, akik nem ijedtek meg a nehézségektől, kedvet kaptak a harangok öntésére, s nem tagadják, még ma is jövedelmező, ám sok tudást, gyakorlatot, melléállást és kitartást követelő iparág. Alig egy évtizede annak, hogy a marosvásárhelyi Rácz-féle öntöde termékei mellett megjelentek a székely anyaváros díszes és ékesen szóló harangjai. Hangjuk messzire elhallatszott a Kárpát-medence területén, olyannyira, hogy ma már az ópusztaszeri történelmi parkban is székelyudvarhelyi óriásharang hirdeti a több mint ezeréves magyar kereszténység folytonosságát. Lázár Imrével, a Select Metlemnplast Kft. vezérigazgatójával Székelyudvarhelyen beszélgettünk.

— Ön tulajdonképpen itt, szülőföldjén teremtett meg egy széles skálájú rangos ipari vállalkozást.

— Lövétén születtem katolikus bányászcsaládban. Székelyudvarhelyen tanultam a vasesztergályos szakmát, ott végeztem az esti líceumot, az egyetemet, nappali gépészeti hároméves almérnökit Iaşi-ban, amely igen alapos képzést nyújtott, olyant, amire pályafutásom alatt bátran támaszkodhattam.

— Mikor született a vállalkozás? Mi volt a kezdeti profilja?

— 1991 nyarán indultunk, túl vagyunk már a tizennyolc esztendőn. A fő profil, amivel tulajdonképpen kezdtük, a fém- és fafeldolgozás volt. Később a fém lépett előtérbe. Megteremtettük az öntödéket: színesfémöntödét Székelyudvarhelyen, vas- és acélöntödét Szentkeresztbányán, mivel ott már volt egyfajta ipari-kohászati hagyomány, s ahol van hagyomány, ott szakember is akad. Lassan megalakítottuk a fémipari tervező- és fémmegmunkáló műhelyeket, ahol közel száz szerszámgép működik, melyek közül húsz számvezérléssel — számítógépes irányítással — működik. Alapvetően fontos volt számunkra, hogy performans szerszámgépjeink legyenek.

— Mikor jelent meg az ön vállalkozásában a harangok öntése? Milyen volt a harangokkal való találkozás?

— Harangokkal már gyerekkoromban is találkoztam. Nincs az a gyerek, aki meg ne csodálná a falu tornyából szóló harangok hangját, magasztosságát, szépségét? Nem igaz, hogy a harangöntés gyermekkori tervem volt. Ez a gondolat menet közben született. A harangöntés cégünk tevékenységének csak egy kis része. Az első harangot 1991-ben öntöttük. A megrendelést Magyarországról kaptuk. Nos, ennek a megöntéséhez kellett a bátorság. Ez volt az első sikeres munka, a további sikerek megalapozója. A magyar harangot Silye Ferenc lövétei öntőmesterrel öntöttük, aki valamikor dolgozott Magyarországon egy ilyen öntőműhelyben. Lassan, de biztosan szaporodtak a megrendelések. Pontosan nem is tudom, de múlt évben is kb. húsz harangot öntöttünk, s a tíz év alatt több mint százat.

— Itt szakszerűen megtervezik a harangokat?

— A harangöntés összetett csapatmunka. Részt vesz benne a tervező, egy akusztikus szakember. Nekünk Sándor Noémi kiváló udvarhelyi zenetanárnő a munkatársunk. András Ferenc a harangmintázó-díszítő, aki az ornamentikát és a harangra kerülő szöveget munkálja meg. Orbán Gáspár a kitűnő öntőmesterem, aki Orbán Balázs egész alakos szobrának kiöntésénél is jelen volt. Társa Szabó Ignác. Következik a mintagyártó szakember, a mintaasztalos, aki legyártja a harangot fából, lévén hogy mi nem a hagyományos módszerrel, hanem az ún. holland technológiával dolgozunk. Kü­lön meg kell terveznünk a billenőkészüléket, mert ez is fontos kelléke a harangnak. Ezt követi a felcsiszolás és az összeszerelés.

— Kérem, említsen néhány harangot az utóbbi évek terméséből.

— Nálunk a minőség a fontos. Ha kicsike, ha nagy az a harang, a felelősség egyforma! Mégis ki kell emelnem néhányat. Az eddigi legnagyobb harangunkat a magyarországi Békés város önkormányzata rendelte. Súlya 1730 kg. Hangja szenzációs. Itt van hangszalagon, meg lehet hallgatni. A másik, amit már említettem, az Ópusztaszeri Történelmi Park számára készült. Speciális megrendelés volt, mert egy XIII. században készült, ásatások révén megtalált régi harangnak a hasonmását kellett megöntenünk, úgymond rekonstruálnunk. Állítólag ez volt Magyarország legrégibb harangja. Ma is azzal harangoznak a parkban mindennap 12 órakor. Megjegyzem, hogy először Magyarországon öntették meg ezt a harangot, de a próbálkozás sikertelen volt, mi pedig arra vagyunk büszkék, hogy az őrbottyáni magyar harangöntők pozitívan értékelték a mi vállalásunkat. Az magától értetődő, hogy minden sikeres harangöntés újabb megrendeléseket hozott.

— Tudjuk, hogy a harangbronz nyersanyaga vörösréz és angol ón meghatározott arányú keveréke. Nehéz-e ezt a ma Romániájában beszerezni? S hogy gyakorlati tanácsokkal is szolgálhassunk olvasóinknak, igaz-e, hogy az ezüsttől — ha belekeverik — szebben szól a harang, és hogy az elektromos meghajtás egyfajta veszélyt is rejt? Ajánlatos-e időnként fordítani a harangokon?

— Egyáltalán nem gond a nyersanyag beszerzése, csupán pénz kérdése. Az angol jelző régi kifejezés. Mi egyszerűen ónnak nevezzük. De biztos, ami biztos alapon mi nem hazai, hanem külföldi, német nyersanyagból öntünk. S hogy a mi harangbronzunk jó minőségű, azt a spektrométerrel készített analízis bizonyítja. Harangtémában nem lehet, nem szabad vállalni a rizikót. A bronzkészítés mestersége ma már nem titok, mint régen. Ezt a szakirodalom pontosan közli. Egyfajta ún. titok talán ott kezdődik, ha egy megrendelőnek, mondjuk, négy harangjából egyik megreped, helyette újat rendel, de olyant akar, hogy az együttesnek meglegyen a kívánt összhangzata. No, akkor kezdődik az igazi tudomány! Nekünk is ajánlottak fel ezüstöt a megrendelők. Mivel annak használata ellenjavallt, nem használtuk fel, nem tettük bele a harangbronzba. A villamosításnak több megoldása van. Én azt tartom a legveszélytelenebbnek, amely a legtökéletesebben visszaadja a hagyományos harangozás ütemét. Valóban sok esetben a harang a sikertelen villamosítás miatt megreped. A forgatás mindenképpen hasznos, elkerüljük vele, hogy az ütő állandó jelleggel egy pontban üsse a palástot. A harang olyan hangszer, mint bármilyen másik, amire nagyon vigyázni kell. A harangozó is egyfajta zenész. Harangozni tudni kell. Ha nem úgy húzza azt a harangot, ahogyan kell, el fog repedni!

A Lázár cég termékei eljutottak már Háromszékre is. Ebben az üzemben készült a sepsibesenyői műemlék templom új harangja. Katolikus emberként az adományozás mint cselekedet is közel áll Lázár igazgató lelkéhez. Egy szépen szóló harangot öntetett az erdélyi római katolikus egyház fennállásának ezredik évfordulójára, de hogy azzal kit örvendeztetnek majd meg, azt nm. Tamás József segédpüspökre bízta. Így került a katolikus millenniumi ajándék harang a miklósvári anyaegyházhoz tartozó nagyajtai filiához. A hívek és a falu példátlan összefogással a kápolna tetejére kis harangtornyot is építettek. A Select cégnek több mint húsz harangja szól már Magyarországon, több a Kárpát-medencében, a legtöbb itthon, a Székelyföldön s jó néhány a moldvai csángó falvakban és a Gyimesekben. Jelenleg Kárpátaljá­ról, Huszt városának egyik görög katolikus eklézsiájától kapott megrendelésen dolgoznak.

— Háromszéken jutott tudomásomra, hogy önnek van egy régi harangokból álló gyűjteménye is. Valóban megszállott ember. Hogy született ez?

— Kaptam olyan megrendeléseket, hogy a repedt harang helyett öntessek újat. Van úgy, hogy sajnálok beönteni egy-egy értékesebb harangot, és akkor szerződéses alapon újat öntetek, és ejtem a harang értékéből a repedt harang bronzmennyiségének árát. Kissé ráfizetés, de megmenekül ekképpen egy-egy harang. Ilyen ez is, amit a szobámban tartok, a sepsibesenyői régi harang, no meg a hatolykai katolikusok 1703-ban készült kis harangjának a hű mása. Ők ugyanis nem voltak hajlandóak lemondani a régiről, megtartották ereklyeként templomuk számára. Eddig több mint tíz ilyen harangom van, többnyire repedt példányok, nagyobbak-kisebbek, egy részük a raktárban pihen.

— Tudomásom van arról, hogy itt öntötték bronzba Szentkatolnai Bálint Gábor egész alakos szobrát, mely a szülőfaluban áll, és a sepsiszentgyörgyi Petrovits István alkotása. A Select vezérigazgatója tehát igazi barátja a művészeknek.

— Szerencsés ember vagyok, és egyben büszke is arra, hogy mi önthettük meg a Székelyudvarhely központjában álló Vasszékely szobrát. A mellszobrok közül itt készült a Baróti Szabó Dávidé, a Backamadarasi Kiss Gergelyé. Sokat öntök — szobrokat és fémplaketteket — Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművésznek, Petrovitsnak Szentgyörgyre, Hunyadi Lászlónak Marosvásárhelyre, Bodó Leventének Szentegyházá­ra.

Lázár Imrével bebarangoltuk a hatalmas kiterjedésű üzem műhelyeit. Bár már délutánba hajlott az idő, még dolgoztak az alumíniumöntödében, németországi utcák világítására szolgáló lampionokhoz szükséges darabokat csomagoltak a munkások, mert az udvaron már indulásra készen állt a kamion. A Select termékeinek 70—80 százaléka kizárólagosan külföldnek készül, finoman megmunkált gépek, gépezetek, gépkocsik és más berendezések építésére szolgáló elemeket gyárt, többek között a német autógyárak robotizáló vonalai számára, dolgoznak a Mercedes cégnek és az Egyesült Államok számára is! Nem sokkal korábban 160, de a gazdasági válság fokozódása miatt ma 120 ember keresi meg itt a mindennapi kenyerét. Nagy kereseti lehetőség ez Udvarhely és a környék szakmunkásai, szakemberei számára, megélhetés megannyi székelymagyar családnak. ,,Munkásaink itthon dolgozhatnak, nem kell külföldön munkát keresniük — mondta az igazgató —, bebizonyítottuk, hogy nem csak sörárulásból, hanem termelőmunkából is meg lehet élni."

Az udvarhelyi sikerek titka harangos és nem harangos kérdésben is: a minőség és a szakképzett mérnöki és szakmunkási kar. Csak a minőségi mutatók szigorú betartásával lehet megmaradni a nyugati piacon. ,,A Select nem örökölt senkitől semmit. A zéróról indult, az első marógépem a saját lakásom garázsában volt felszerelve. Lépésről lépésre fejlesztettük oda a vállalkozást, ahol ma áll" — fejezte be Lázár Imre.