Újabb csapda?

Erre ma, tizenhét évvel a rendszerváltás után az egypártrendszerben és diktatúrában felnőtt nemzedékeknek bizony még nagy szükségük lenne, a demokrácia nem könnyű iskoláját valahogy így lehetne kijárni. Ugyanis menet közben, s ha kicsit jobban figyelünk, derül ki, hogy valójában sem a szociáldemokraták egy részének (nehéz eligazodni a sok frakcióban, csoportban, melyik másik), de magának Băsescu államelnöknek sem nagyon fűlik a foga ehhez az arányos képviseletet biztosító rendszerhez. Bizonyára unják már az egyeztetéssel járó gyűrődést, a kompromisszumokat, a számbelileg kisebb politikai vagy etnikai közösséget képviselő pártok, egyesületek véleményének figyelembevételét, és egyre gyakrabban hallani szájukból, valójában az a vágyuk, hogy a tiszta egyéni körzetes választási rendszert honosítsák meg Romániában, azt, amelyet röviden úgy jellemeznek: a győztes — egy bizonyos kerületben — mindent visz. Ennek eredményeként két politikai alakulat ülhetne majd győzelmi ünnepet, a jelen felállás szerint: az SZDP és a Demokrata Párt. Elképzelésük szerint a politikai váltógazdálkodás törvénye szerint hol egyik, hol másik vezetgetné az országot, valahogy úgy, mint Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban. Csakhogy Románia demokratikus fejlődésének történetéből hiányzik legkevesebb 200 esztendő, s az említett két párt közül valójában egyik sem jobboldali, mi több, ugyanazon gyűjtőedényből kerültek ki, a Ion Iliescu nevével jelzett Nemzeti Megmentési Frontból. A DP alig két éve, Traian Băsescu parancsára alakult át néppárttá, de tagjainak, vezetőinek politikai hovatartozását meglehetős homály fedi, nyilatkozatok szintjén természetesen jobboldaliként határozzák meg magukat, de talán még maguk sem tudják, valójában hová húznak.

Az új választójogi törvénynek óriási a tétje. Romániában — míg alakul, fejlődik demokráciája — az arányos képviseletre lenne szükség, színes és változatos politikai palettára és időre, hogy a igazi jobboldal és tiszta bal alakuljon ki, s kapjon erőre .