Richard Wagner — akinek Ingóságok című, németül 2006-ban, magyarul a Bookart Kiadónál tavaly ősszel megjelenő, igen figyelemre méltó regényéből* közlünk részletet — a magyar olvasók előtt sem ismeretlen.
A Nagyszentmiklós közeli Lovrinban született, a hetvenes években versekkel, rövidprózával jelentkezett, egyik alapítója volt az Aktionsgruppe-Banat nevű irodalmi egyesületnek, amelynek fiatal író tagjai (volt felesége, a nemrég Nobel-díjjal kitüntetett Herta Müller, a tragikusan elhunyt Rolf Bossert, aztán William Totok, Helmuth Frauendorfer…) a hatvannyolcas mozgalom és a prágai tavasz eleven szabadságeszményeit próbálták közvetíteni, emiatt a szekuritáté üldözte, letartóztatta őket, s a munka- és közlési tilalmak miatt 1987-ben kénytelenek voltak kitelepedni a Német Szövetségi Köztársaságba. Wagner 1987-től Berlinben él.
Szerteágazó életművéből magyarul először versek jelentek meg irodalmi folyóiratokban és Ritoók János Önkihallgatás (1980) című antológiájában, de rendszeresen szerepelt a Magyar Lettre Internationale-ban is. Regényei közül a Kivándorlási kérelem (Magvető, 1988) és a Kőomlás Bécsben (Pont Kiadó, 1999) jelent meg, de kiadták Román különút (jelenetek egy fejlődő országból) címmel egy izgalmas tanulmánykötetét is. (Kriterion, 1996.) Mindezek ismeretében mondhatjuk: Wagner távozott ugyan Romániából, de a ,,szabad világban" is élénken foglalkoztatták, akárcsak Herta Müllert, Románia és a bánáti svábok problémái, különös tekintettel a németek kitelepítésére és az állandó törvénysértésekre. Wagner a korszakkal foglalkozó román és a magyar regényeknél nyersebben fogalmaz. Felfogását egy fragmentummal jelezzük: ,,Az ötvenes években kétféle ember létezett: foglyok meg szabadok. A foglyok meg a szabadok között az volt a legfontosabb különbség, hogy a szabadokból bármikor és bármiféle magyarázat nélkül pillanatok alatt fogoly lehetett." És tudjuk, közös hazánkban, a szép Romániában az ötvenes évek 1989. december 22-ig tartott, de még utána is sokáig halódott és halódik…
Az Ingóságok hőse egy Németországba emigráló építészmérnök, aki apja temetésére tér haza a Bánságba, ,,hazafelé" a családi fényképalbumok alapján, emlékezetében lepörög családja története. Apját, aki különben román katona volt több mint öt esztendeig, 1945 tavaszán internálják az Urálba, egy szovjet munkatáborba. És most következzék a részlet, bizonyítandó, hogy ezt a regényt, igenis, érdemes elolvasni, hiszen közös ,,múltunk" számunkra sajnálatosan kevésbé ismert eseményeivel szembesít.