Először szervezik a Székelyföld Napokat

Zömmel a már bejáratott kulturális eseményeket folytatják, egyikét-másikát a tapasztaltakhoz igazítva, de néhány újdonságot is kínálnak a közönségnek. Idei terveiket Imreh Marton Istvánnal, az intézmény igazgatójával néztük át.

Tavaly több alkalommal is szerveztek afféle honismereti kirándulásokat, s ezek igen sikereseknek bizonyultak, a Kulturális Örökség Napján például nem várt túljelentkezéssel szembesültek ― ebből vonták le az egyik fontos következtetést: hogy az ilyen tematikus kirándulásokat minden alkalommal érdemes megszervezni, természetesen a továbbiakban is szakavatott vezetőt biztosítva, hiszen ez olyan mozgalommá nőheti ki magát, melyre a háromszékiek igenis vevők. S ha ezek időpontja még nincs rögzítve, néhány nagyobb lélegzetű rendezvényé viszont igen: legelső e sorban a Barabás Miklós 200. születésnapjára, február 22-re időzített márkosfalvi megemlékezés s folytatásaként a szülőfaluban egy emlékszoba berendezése ― ennek avatására valamikor az ősz folyamán kerül sor.

A május lesz rendkívül sűrű rendezvényekben, minden hétvégére, de még az első júniusira is jut egy-egy. Sorrendben: május 1-jén a már többé-kevésbé bejáratott HáromszÉKünk az óriáspince-tetői szekértáborral, ezúttal tömörebb szervezésben, de az előző évekhez hasonlatosan gazdag programmal. A következő hétvége a fiataloké, ekkor zajlik az immár hatodik alkalommal szervezett Diáknapok, ennek újdonsága, hogy idén ― szintén az előző évek tapasztalataiból okulva ― előselejtezőt is tartanak, illetve szórványvidéki csapat is részt vesz a vetélkedőn. Következik az év legnagyobb rendezvényének ígérkező Székelyföld Napok egész hetes és egész Szé­kelyföldet átfogó és megmozgató eseménysorozat, mely Sepsiszentgyörgyön az első Székelyföldi Grafikai Biennáléval kezdődik 18-án, és Csíksomlyón a pünkösdi búcsúval zárul 23-án. A kettő közötti programon most dolgoznak, remélhetőleg a kultúrcserét támogatják a finanszírozók, így hát a háromszéki közönség megismerkedhet a csíki, udvarhelyi, gyergyói s talán marosi színjátszók, táncosok, zenészek, népművészek, képzőművészek előadásaival, alkotásaival. Aztán május utolsó hétvégéjén a turisztikai napok, témája a ló a turizmusban. Ennek zárórendezvénye a Felső-Háromszék településein két napon át zajló huszártoborzó.

Június első hétvégéje szintén a fiataloké, ekkor szervezik a Perkőn a gyerek- és ifjúsági néptánctalálkozót. Aztán a nyár a táborokkal telik el, besegítenek az Incitato képzőművészeti alkotóműhely szervezésébe, illetve a rétyi fúvóstáborokéba is, folytatják a néptáncosok és amatőr színjátszók számára szervezett táborok sorát. Az év utolsó nagy rendezvénye az Őszi Közművelődési Napok ― bár ez egyre zsugorodik, s itt is a tapasztaltak tanulságait leszűrve annyit módosítanak, hogy inkább a vidékre összpontosítanak számosabb, de kisebb rendezvénnyel, hiszen falvakon hálásabb, ugyanakkor éhesebb-szomjasabb a közönség.

Néhány kiadvány megjelentetését is tervezik, húsvétra Kakas Zoltán több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményéből egy „tojásalbumot", Zakariás Attila szintén több évtizedes kutatásából pedig a Népi építészet Háromszéken címmel igényes könyvet.