Hol tartunk ma?

Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára. Ide csatlakozik: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, fontos szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben!

Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás, ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is megfogalmazódik bennünk a kérdés: hol tartunk ma? Hol?

2009 őszén örömmel adtunk hírt arról, hogy Vass Hunor László a nyíregyházi főiskola földrajz és testnevelési karának és a budapesti Testnevelési Egyetem elvégzése után hazatért Sepsiszentgyörgyre, ahol egykori csapattársával, barátjával, edzőjével, Préda István Csabával karateegyesületet alapítottak Shoto-Time Karate Egyesület néven, s a Nicolae Colan Általános Iskola sporttermében hetente három délután ― hétfőn, szerdán, pénteken 18―20.30 óráig ― edzést tartanak a karatézni óhajtók, akarók részvételével. A gyerekek mindhárom nap 18―19, a felnőttek 19―20.30 óráig edzenek.

Azóta eltelt fél év. Megkerestem Vass Hunor Lászlót, hadd lássam, meddig jutott, hol tart ma a Shoto-Time Karate Egyesület.

— Jobban beindult, mint azt az induláskor elképzeltem ― mondja Hunor ―, kétszáznál jóval több tanítványunk jár rendszeresen edzésre. Nincs megállás, Csabával mindketten alaposan megdolgozunk. Ráadásul még három napköziben tartok edzést, foglalkozást, ha így jobb, a Benedek Elek, a Napsugár napköziben, a Kicsi Mikóban, s tárgyalok a Hófehérke óvodával a foglalkozás beindítása ügyében. Mindhárom napköziben az ügy mellé álltak a szülők, az intézmény vezetői, támogatják a kezdeményezést, segítik a munka jó menetét. A Napsugár napközinek nincs ,,tornaterme", de elintézték, hogy a szomszédos Ady Endre Általános Iskola termében dolgozhassunk. Mindenik napköziben heti két edzést tartunk.

― Milyen a gyerekek hozzáállása?

― Fantasztikusan jó. Óriási odaadással végzik a gyakorlatokat, lelkesedésükkel magukkal ragadnak engem is, amikor velük vagyok, számomra megszűnik a külvilág, csak ők vannak, küzdeni tudásuk, nevetésük, hatalmas igyekezetük, örökös jókedvük, játékosságuk mesés. Öröm velük dolgozni! Ilyenkor szoktam elmormolni magamban, magamnak: Na, öregem, jó volt hazajönni!

Örömmel és elégtétellel tölt el az is, hogy meg tudtam valósítani a szülőknek tett ígéretemet.

— Elárulnád, mi volt az?

— Nem csupán a karate oktatására tettem ígéretet, hanem mint testnevelő tanár igyekszem a gyerekek mozgáskoordinációját fejleszteni, beléjük oltani a csapatszellemet, a közösségi érzést. Ezt a mottót fogalmaztam meg: A gyerek örömmel, boldogan jöjjön edzésre, és elégedetten, boldogan, nevető arccal távozzék minden edzésről!

— Az egyesület jövője érdekében, gondolom, a korábbi ígéretet megtoldod, megtoldjátok még valamivel.

— Ez csak természetes, hogy tervezünk edzőtáborozást, nyári foglalkozásokat, mint például a napközis tábor, a vízi túra, ahová várjuk a kis karatékák mellett a szülőket is. A vakáció első heteiben reggel 8 órakor találkoznak a gyerekek, és 17 óráig szervezett programban vesznek részt testnevelők, pedagógusok irányításával. Lesz benne úszás, természetjárás, lovaglás, kajak-kenuzás, kézművesség...

— Térjünk vissza a karatéhoz. Mi a helyzet az úgymond haladó karatékákkal?

— Természetesen, készülnek az országos bajnokságra. Mindhárom nap 19―20.30 óráig szorgalmasan edzenek, és itt még hadd mondjam el, ebben az időben K1-edzés is zajlik.

— Végkövetkeztetésként mit mondasz?

— Fél év után csak azt mondhatom: azon az úton haladunk, amelyet forgatókönyvünkben elterveztünk. Köszönet ezért támogatóinknak: Bertis, Ervin Impex, Bem-Balog, LeriGym, Banimarket, Nexkande, Tipograf, na és a médiatámogatóinknak, a Régió Rádiónak és a Háromszéknek. Köszönet valamennyiüknek, nélkülük nem valósíthattuk volna meg mindazt, amit elértünk.

Vass Hunor László és egyesülete ez idáig egyedülálló példával rukkolt elő. S ez a példa követendő.