A civilizált ország és a gyanakvó nép (Magasles)

Itt meg is áll bárkiben is az ütő, hiszen ki tudja ma Romániában eldönteni, hogy ki a gazdag és ki a szegény? Az érdekképviseletek nyilván felzúdulnak, s akkor megszólal Boc miniszterelnök is. Mindenkit megnyugtat: ez csak a minisztere ötlete volt, kormánya nem tervezi a gyermeksegélyek eltörlését.

Marad tehát minden a régiben.

Mielőtt elkezdhetnék töprengeni azon, hogy mi is a baj a régivel, az ezer sebből vérző szociális rendszerrel, megszólal Vlădescu miniszter, és elmondja egy pénzügyi lapnak, hogy meg kellene adóztatni a nyugdíjakat, hiszen a nyugdíj is jövedelem, és egy civilizált országban mindenfajta jövedelmet, így a nyugdíjakat is megadóztatják. Az érdekképviseletek kapkodnak levegő után, de nincs idejük kifejteni, civilizált ország-e Abszurdisztán, és ha igen, miért nem, s hogy mekkora különbségek vannak nyugdíjak és nyugdíjak között, hogy mennyi a nyugdíja példának okáért egy bírónak, ügyésznek, képviselőnek, diplomatának, és mennyi az egykori boldog téesztagoknak vagy néptanítóknak, mert a kormányfő ezúttal villámgyorsan reagál. Mindenkit megnyugtat, a kormány ülésein ez a probléma szóba sem került, értelemszerűen nem is tervezik a nyugdíjak megadóztatását, minisztere saját pénzügyi filozófiáját fejtette ki, amihez joga van.(?!)

Megszólal a miniszter is, egy valószínűsíthető miniszterelnöki dorgálás után, s elmondja, hogy szavait félreértették a sajtó állandóan új és új botrányokat kreáló képviselői, s hogy természetesen egy ilyen szegény országban nem is lehetne megadóztatni a nyugdíjakat, noha azok tényleg jövedelmek, hiszen ez társadalmi robbanáshoz vezethetne. És így tovább...

Ezek után egy kérdésünk és egy megjegyzésünk lenne. A kérdés: civilizált ország-e drága hazánk, vagy szegény? A megjegyzés: a román kormány mostanában azokat a kérdéseket igyekszik fantáziadúsan megoldani, amelyeket ő maga kreál. Nem lenne egyszerűbb egyeztetni a kormányüléseken?