A fotós fiókja

Levente negyvenegy fotóval rögzítette a déli órák sepsiszentgyörgyi főtéri eseményeit. Fotózott volna tovább is, de amikor közelképek készítése végett elvegyült a tömeg között, kollégája, az ott-tartózkodó Kovács László figyelmeztette, hogy ne a tömeg szeme láttára cseréljen a gépben filmet, hanem rohanjon fel a szerkesztőségbe, mert a tüntetők a későbbi azonosítástól tartva elveszik a filmet, az ő esetében meg is történt, s emiatt helyszíni felvételek nélkül maradt. (Általánosnak is mondható jelenség volt, hogy a fotósokat, filmeseket a tömeg azzal gyanúsította, ,,megbízásból" készítik a felvételeket, hogy a későbbiekben azonosítani tudják a személyeket. Ez nem csak a forradalom sikerének függvénye volt, hisz később, a győzelem ellenére fényképeket kerestek, hogy azonosítsák azokat, akik a rendőrség előtti két személygépkocsit felgyújtották.)

Albert Levente a filmcsere miatt rohant a szerkesztőségbe. A celluloidszalag aztán a több tízezer fotó között elvegyült. Most, nagy meglepetésére a régi filmek között, mindjárt az első szalagok társaságában megtalálta a felvételeket. Ennél is nagyobb volt az a meglepetés, amikor merő kíváncsiságból a húsz évvel ezelőtti vegyszerekkel, az akkori kezdetleges fotótechnikai eszközökkel akarta előhívni és megnagyítani a képeket, s ez sikerült is.

Igazi archív fotók ezek, a kor technikai színvonalát is reprodukálják, nemcsak az eseményeket. De mindennél fontosabb az, hogy negyvenegy olyan fotóval gazdagodtunk, amely az akkori események rögzítése mellett azoknak az óráknak, a tulajdonképpeni népi felkelésnek az atmoszféráját is átmentette a jövő számára.

Aki pedig ennek az eseménysornak a rekonstruálásával foglalkozik, mint e sorok írója is, szakmai elégtételként éli meg, és jó érzéssel állapítja meg, hogy az újságíró kollégák, kevés kivételtől eltekintve, a decemberi események legforróbb pillanataiban ,,az első vonalban" voltak, a történtek rögzítésén túl résztvevőként is. Mikor Levente barátunkat kérdeztem, hogy próbáljuk meg percről percre rögzíteni az időpontokat, azt válaszolta: ilyent ne kérjek, mert szinte semmire sem emlékszik, csak fotózott, és fotózott, és közben az ina-térde reszketett, aztán erről is megfeledkezett a fényképezés lázában.

Szóval, érdemes néha kihúzni az emlékezés fiókjait, az agyunkban lévőket, de a bútorzat rekeszeit is, mert ugye, érhetnek meglepetések.