Szemétügyek (Kármentő)

Mégis, ha valaki alaposabban körülnéz a megyeszékhely vagy falvaink határában, megrökönyödötten látja, sorakoznak a törvénytelen szemétlerakók, a hulladék — szelektív gyűjtés ide vagy oda — nagy úr a patakmedrek mentén, meg úgy általában mindenfelé. Pedig minden tavasszal nagy lendülettel hirdetnek nagytakarítást, ami ha meg is történik, nyárra, őszre újra visszatér a szenny. Igen, mert ilyenkor szabadságolnak a hulladékgazdálkodással megbízottak, az önkormányzatok állítólag erre felkészített emberei, megértjük ugye, mondják némiképp elbizonytalanodva az illetékesek, hogy ez a probléma, bármennyire hangsúlyos is, de kánikula idején háttérbe szorul...

Marad tehát a szemét.

És érdekes módon nincs vétkes, szinte soha nincs vétkes, csak tornyosuló hulladék. Nincs béna hulladékgazdálkodás miatt megbírságolt önkormányzat. Van viszont véget nem érő elméletgyártás arról, hogy mi a sajtó szerepe ebben a fölöttébb bonyolult kérdésben, hogy milyen rendszerességgel kell publikálni elveket, százalékokat, miegymást. Miközben uniós forrásokból súlyos eurókötegeket fordítanak az úgynevezett környezettudatos életforma meghonosítására, az valahogy csak nem akar meghonosodni, kampány kampányt követ, regionális hulladékgazdálkodási tervek sorjáznak, testvérkeznek és összefognak az intézmények, szóval, minden van, csak az nincs, amiért e sok hacacáré: tisztaság, barátságos, rendezett, emberi környezet. Tisztelet a ritka kivételnek.

Szóval, teóriák és a sajtó szerepéről vallott vitatható nézetek gyártása helyett egyszer s mindenkorra meg kellene már oldani a szemétkérdést. Az önkormányzatoknak, az intézményeknek, melyeknek ez is feladatuk. Ha kell, visszanyúlva a rendtartó székely falu alapelveihez, ha kell, bírságolva, mindegy. Csak egyszer s mindenkorra oldják meg: legyen vége a helyben járásnak, legyen már Háromszék szemét- és szennymentes övezet. Hiszen a szívsebészek sem arról elmélkednek a nyilvánosság előtt, hogy s miként kellene orvosolni, hanem műtenek. Senkit nem érdekel a szakmán kívül, milyen mélyre vágnak, csak az, hogy meggyógyul-e vagy sem a beteg.