Mert a térség és ennek fejlesztése, ugye — érvelek mások arca mögé bújva —, elsősorban földrajzi kategória, egy régióra, tájegységre értendő, és ezen belül is a közös gazdasági érdekek képviseletét és gazdasági célok megvalósítását jelenti. Háttérbe szorul a térség etnikai jellege, ennek történelmi eredői és gyökérzete, ,,esetleg" az ilyen jellegű hagyományai, mert a székelység esetében ezek az attribútumok annyira nyilvánvalóak, hogy igen okos dolog lenne, ha erre Európa is rácsodálkozhatna.

Szóval, két magyar külügyi személyiség beszélget. Látszólag mindenben egyetértenek, ellentmondás, vita nincs, legfeljebb kiegészítik egymást. Korodi Attila a Romániában esedékes térségfejlesztésről szól, Németh Zsolt a konkrétan meg nem nevezett elképzelésekkel elvben egyetért, de megjegyzi, hogy az autonómia több, mint csupán térségfejlesztés. Látszólag minden rendben, sőt, úgy tűnik, nagyon is rendben van. Ki látott még két szomszédos államban ilyen szinten két magyar felelős tisztségviselőt?

Természetes állapot ez, mert azonos európai közösséghez tartozunk, sőt, az EP néppárti csoportjának vagyunk tagjai, a Fidesz is, az RMDSZ is. Ha tovább időzünk az azonos vagy rokon vonásoknál, arra is rájövünk, hogy a román politikum milyen cizellált diplomáciai eszközökkel valósítja meg elképzeléseit — erről mindig is híresek voltak —, nemsokára Magyarország adja az EU soros elnökségét, nem mindegy az, hogy Románia nagyra törő elképzelései megvalósításának keresztbe tesznek, ezt európai szinten támogatják, vagy gáncsolják. Mindezt a magyar fél is tudja. Németh Zsolt, azon túlmenően, hogy Orbán Viktor és Traian Băsescu szóértéséről több ízben is szárnyas szavakat szól, látjuk, hogy Dacian Cioloşt, az uniós agrárügyek főemberét Budapesten a nem magyar állampolgárok földvásárlási moratóriuma meghosszabbítása ügyének próbálják megnyerni.

Az eddigiek, természetesen az én eleve optimizmusra hangolt belső rezonanciám kivetítődései, hisz ugyanezeket a témákat meg lehet közelíteni más szempontok érvényesítésével is — van, aki meg is teszi —, mert ez a Markó Béla ma miniszterelnök-helyettes a minap még Traian Băsescu ellen szövetkezett a posztkomcsi szocdemekkel, és ugyancsak ő ma Mircea Geoană szenátuselnöki trónfosztását követeli. És, egyébként is, Traian Băsescu éppen Budapesten vágta a magyarok képébe — én tudom, elsősorban hazaszólt —, hogy a székelyek soha nem kaphatnak autonómiát. (Akkor sem, ha áttelepednénk, mondjuk, Gagauziába?)

Szóval, én úgy teszek, mintha kevésbé figyelnék ezekre az abszurd dolgokra, de egy jelenséget a Németh Zsolt—Korodi Attila beszélgetésből ki kell csípnem.

Az autonómia több, mint térségfejlesztés. Valóban több. Fél füllel halljuk, hogy az elodázhatatlan térségfejlesztési vitákban, a bennünket érintő legfőbb esetben egy Brassó, Kovászna és Hargita megye azonos gazdasági vonzáskörhöz tartozását feszegetik.

Emellett sok minden szól. (Majd szót kerítünk ezek felsorakoztatására is.)

Egyetlen dolog szól ellene: a cél Székelyföld egységének megbontása, a tömbmagyarság szétszeletelése. Ez pedig távlatilag számunkra, illetve maradékaink számára a lenni vagy nem lenni kérdése. Én idős ember vagyok, nekem volt alkalmam megtapasztalni Brassó nemzetiségi politikáját. Édestestvé­reim hosszú ideig autószerelőkként Brassóban szolgáltak. Mi a tanügyben és kultúrában voltunk szolgák.