Ki ez a Gálfalvi Zsolt?

2010. március 12., péntek 10:13
galfalvizsolt
1 hozzászólás

Micsoda cím! Ki ez? Nem engedem meg Önnek asszonyom ezt a hangnemet. Nincs joga hozza. Máskülönben minden frusztrált firkász aki az idősebb Gálfalvi nevét félti, annak üzenem, hogy EZ A NEVEM! És attól a pillanattól, hogy hivatalosan és anyakönyvileg is Gálfalvi Zsolt vagyok, hát használom is.Jogosan! Önök meg vergődnek, jogosan! A következő korrekciót nem az Önök kielégítésére (sic!), hanem saját érdekemben teszem. Íme, hogy többet ne könnyezzék meg a nagy Gálfalvi nevét, az enyémet mától Gálfalvi G. Zsoltként publikálom. Talán elég lesz ez, ahhoz, hogy ne keverjenek minket.
Köszönöm az érdeklődést amit irántam tanúsított, remélem nem fogom bemocskolni a másik GZS nevét pályakezdő műveimmel.De ahelyett, hogy Ön unalmában azon gondolkodjon, hogyan gáncsoljunk el egy szárnyait éppenhogy csak bontogató publicistát, inkább arra törekedne, hogy segítse a tevékenységét.
Dehát székely mentalitás...
Szép napot kívánok!
GÁLFALVI G. ZSOLT

2010. március 12., péntek 11:04
veghorsolya
1 hozzászólás

Kedves Erzsébet!

Keresem az ön cikkének célját, értelmét, mondanivalóját, de nem találom. Felesleges piszkálódást, okoskodást vélek megbújni mögötte. Mi ebből a tanulság mindannyiunknak? Ha valaki (bárki!) érdemleges munkája révén ismertté vált egy adott név alatt, a későbbi születésű, ugyanezt a nevet viselő személyek meg lettek fosztva nevük használati jogától?

Az inkriminált Gálfalvi Zsolt talán abban téved, hogy irói szárnyait próbálgatja? Vagy, hogy (még) nem rendelkezik az idősebb Gálfalvi Zsolt tiszteletreméltó múltjával? Vagy abban, hogy nem ismeri az idősebb Gálfalvi Zsoltot és munkásságát? Bár ez csupán az ön feltételezése, melynek alapja annyi, hogy ugyanazzal a névvel jegyezte írásait. Netálán az zavarja, hogy az ifjabb publicista felhősnek látja a számítógépen és televízión nevelkedett generációk jövőjét? Hogy mindez társadalmi értékrendbeli változást hozott a fiatalabbak számára (és nem csak), csak az nem látja akinek nincs szeme, de talán annyiban egyetérthetünk, hogy gyermekeink jövője valóban nem teljesen reménytelen.

Valószínüleg az ifjabb publicista írása nem megfeleltethető a magas irodalom egyetlen műfajának sem. Ettől függetlenül, úgy gondolom, egy szimpatikus írás született és van benne meggondolandó, átértékelendő, akár arra vonatkozóan is, hogy hogyan neveljük gyermekeinket; ami igaz az igaz, egy kis nosztalgiával vegyítve. De miért ne nosztalgiázhatna akár egy huszonéves is?!

Tisztelettel,
Végh Orsolya

2010. március 12., péntek 14:33
Marcsdor
23 hozzászólás

Kedves Gálfalvi G.Zsolt !
Dehogy akarok a Simó Erzsi védőügyvéde lenni - különben sincs szüksége rá! -,csupán egyszerű közemberként reflektálok az Ön levelére:
- a cikknek sem tartalmában,sem hangnemében nem találok semmi sértőt,viszont az Ön hozzászólásában annál inkább...
- az ifjú (kezdő?) tollforgatónak is illik ismernie a magyar helyesírási szabályokat még akkor is,ha a központozás gátat szabna a túláradó háborgásnak.
Hát csak ennyi ...

2010. március 12., péntek 19:21
gergoillyes
1 hozzászólás

Kedves Marcsdor!

Dehogy akarok Gálfalvi G.(?) Zsolt védőügyvédje lenni - különben sincs szüksége rá -, csupán egyszerű olvasóként reflektálok az Ön hozzászólására:
- Simó Erzsébet cikkét tartalmában és stílusában is sértőnek érzem. Sértőnek arra a pár ezer emberre, aki kellemes, nosztalgikus érzéssel állt fel a képernyő elől, amikor elolvasta Gálfalvi G. Zsolt Csodageneráció című írását. Sértőnek arra a generációra (nem csak a nyolcvanas évek szülöttei), aki nem illeszthet annyi címet a neve után (vagy elé), mint Gálfalvi Zsolt (akinek munkássága vitathatatlanul tiszteletet érdemel!), így csupán saját nevével jár-kel a világban és téved a hihetetlenül színvonalas romániai magyar sajtó „vadászmezőire”. Sértőnek arra a fiatalemberre, aki azt olvasta a neve mellett, hogy: KI AZ?
- a tapasztalt újságírónak is illik helyén kezelnie a hasonló próbálkozásokat

Tisztelettel,
Illyés Gergely (szerencse, hogy szüleim nem kereszteltek Gyulának, most nem tudom milyen módosításokkal írhatnám alá)