Hol tartunk ma?

Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára, hiszen a sport a helyi, nemzati tradícióink, kultúránk és türelmünk szerves része, fontos szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.

Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás, ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is megfogalmazódik bennünk a kérdés: hol tartunk ma? Hol? Például a

A harminchét évvel ezelőtt alakult iskola harmincnégy éve működik jelenlegi helyén, a Horgász utca 35. szám alatt. Első sportbázisa egy 40x20 méteres kézilabdapálya (télen jégpályaként üzemelt), de ahogy teltek-múltak az évek, a testnevelést és sportot szívügyeként kezelő intézmény fokozatosan gyarapította sportbázisát, 1995-ben (novemberben volt az átadás) egy 30x18 m-es játékfelülettel rendelkező sportteremmel, melyben öt labdajáték — kézilabda, kosárlabda, minifoci, röplabda, tenisz — talált otthonra, közvetlenül mellette egy 18x6 m-es tornateremmel, négy öltözővel (mellettük zuhanyozó, vécé), egy raktárhelyiséggel, egy tanári szobával, húszágyas szállodával... S akkor még nem szóltunk a sport- és tornaterem felszereltségéről, nem feledkeztek meg róla, a bordásfalakról, svédszekrényről, tornapadokról, bakról, dobbantóról... a labdákról, sportruházatról... A szabadtéri kézilabdapálya mellé kosárlabdapályát, salakos teniszpályát, lábteniszpályát, háromsávos futópályát, ugrógödröt építettek... Nem vitás, sportbázisával a megye, a város legjobb iskolája. Ebben az iskola mindenkori vezetősége mellett rendkívüli érdemeket szerzett Csoma Sándor testnevelő tanár és betanító, helyettesítő tornatanár kollégái, nem sorolom őket, sokan vannak, inkább azt mondom: együtt példamutató közösséget alkottak, becsülettel, tisztességgel és elhivatottsággal szolgálták az iskolai testnevelés és sport oktatásának ügyét. S hogy mennyire jól, azt bizonyítják az olyan tanítványaik, mint az olimpiai versenyző Rácz Attila (evezős), a világbajnoki érmes karatéka, Vass László Hunor, hogy csak a legnagyobbakat említsük...

Ilyen befutás után az iskola vezetősége — élén Ravasz Erzsébet igazgatónővel és Újfalvi István aligazgatóval —, testnevelő tanárai ülhetnének nyugodtan a begyűjtött babérjaikon. Nem teszik. Sportbázisuk átépítésén, korszerűsítésén gondolkoznak, fáradoznak. Már elkészült és üzembe helyezték a korszerűen felszerelt erőtermet (tusolóval, mellékhelyiséggel). A sportterem mögött levő területen műfüves minifocipályát akarnak építeni, melléje lelátót, a meglévő szabadtéri pályákat újra akarják bitumenezni. Azon munkálkodnak, hogy a mintegy hatszáz tanuló sportolási igényének megfelelő feltételeket teremtsenek, még akkor is, ha a fentről érkező nyomásra lecsökkent a tornaórák száma (de nem csak a tornaóráké, a szaktantárgyaké is — az elvárás viszont nőtt), mert a szabad idő minél hasznosabb kihasználása fokozza a diákok sportolási kedvét, na meg a Diákolimpia sportversenyei, a város iskolái rendezésében sorra kerülő kuparendezvények, nemzetközi versenylehetőségek (pl. a hagyományos Puskás Tivadar Kupa) mind-mind motiváló erővel rendelkeznek. Így aztán a két testnevelő tanárnak, Jakab Benke Hajnalkának és Farkas Csabának igencsak helyt kell állnia a sportoló diákok felkészítésében, versenyeztetésében. Hogy melyek a diákok sorában a menő sportágak?

— A legnépszerűbb a foci — mondja a tanárnő —, bár az iskolai versenyeken nem értünk el dobogós helyezéseket, pedig több tanulónk is szerepel az ISK színeiben, atlétikában viszont jó eredményeket értek el tanulóink — Dénes István, Deák Róbert, Codrea Árpád, Váncsa Mihály... —, és kosárlabdában is a döntőtornáig jutottunk... Hogy ki az iskola legjobb sportolója? Dénes István atléta.

— Tervek?

— Készülünk a Nyíregyházán sorra kerülő Puskás Tivadar Kupára, na és a tavaszi diákversenyekre. Szeretnénk minden téren, azaz minden sportágban régi önmagunk fölé nőni. Ez a sportbázisháttér sokkal jobb eredményekre kötelez, mint amennyit eddig elértünk.

Jó volt viszontlátni azt az iskolát, amely igazi ügyszeretettel, a többi tantárgy viszonylatában egyenlő mércével kezelte és kezeli ma is az iskolai testnevelés és sport ügyét, függetlenül a fentről jövő nyomásoktól, nagy-nagy figyelmet szentelve a tanulók igényére, az ókoriak aranyigazságára — az ép testben ép lélek (mens sana in corpore sano), más szavakkal fogalmazva az egészséges nemzetnek van csak jövője tagadhatatlan, örök érvényű igazára.