Tartalom
2010. július 31., szombat:
2010. július 31., szombat:
- Közélet
- Máról holnapra
- Csinta Samu: A kísértethajó rakománya
- Miniszteri látogatás fejmosással (Borbély László Sepsiszentgyörgyön)
- Mózes László: A Zöld Ház program első támogatottjai
- Hecser László: Borbély jött, látott, kioktatott
- Fekete Réka: Esőben is táncoltak (XII. Kommandói Cigányfolklór Tábor)
- Hírsaláta
- Mózes László: Belföldi hírek
- Farkas Réka: Külföldi hírek
- Mózes László: Háromszék az Ördögkatlanban
- Váry O. Péter: A Tamási Áron Színházat nem érinti a leépítés
- Szekeres Attila: Cigarettacsempészeket kaptak el
- Bokor Gábor: Még egy lépés a kultúrotthonért
- Újraindult a forgalom Kézdisárfalva és Foksány között
- Új köntösben a művelődés hajléka
- Önerőből javítanak Zabolán
- Íme az EMI
- Kitekintő
- Szekeres Attila: Messze még a valós autonómia
- Hazanéző
- Paizs Tibor: Erdélyi prikulicsok (2.)
- Gazdasági magazin
- Ömlik a pénz a magyar kötvényekbe (Wall Street Journal: Orbánnak nem kellene elragadtatnia magát)
- Még korai a Microsoft leírása
- A Budweiser már nemcsak amerikai
- Kultúra
- Bogdán László: Olvasólámpa: A kopár fennsík (Fekete Vince versei)
- A Látó helyzete
- Farkas-lesen (Szekértúra versekkel) — Hódmezővásárhelyiek Székelyföldön
- Új folyóirat (Hódmezővásárhelyiek Székelyföldön)
- Műemlékeink
- Sylvester Lajos: Mentsük meg a Cserey-kúriát (Egy udvarház könyörgése)
- Kiscimbora
- Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér
- Tompa Mihály: A pitypang meséje
- Hogy ki a Hapcimanó?
- A gomba alatt
- Mondóka
- Sport
- Sport
- Magazin
- Óriás szegedi papucs
- Erdélyi rajzfilmes siker
- Restaurálták a milói Vénuszt
- A Koh-i-Noor gyémánt nem tér vissza
- Elhalálozás
- Elhalálozás
- Mi, hol, mikor?
- Mi, hol, mikor?
Legolvasottabb 10 cikk:
Legtöbb hozzászólás:
Legújabb galéria
Szavazás
Online látogatók
Várható időjárás Sepsiszentgyörgyön
BNR Valutaárfolyam
Most megy a TV-ben:
2010. március 20., szombat: Roma szombat
Aki végigmuzsikálta a hadifogságot (A kézdialbisi néhai Majláth Mihály visszaemlékezései)
1920. június 17-én születtem Kézdialbison. 1941. október 13-án rukkoltam be katonának Kézdivásárhelyre a 24-es határvadász zászlóaljhoz. 1942-ben Budapestre helyeztek, ahol a Lánchídnál voltam őrsparancsnok. Fél évig voltam a Lánchídnál. Tizenkét ember volt a kezem alatt. A hídtól elhelyeztek máshová, de Budapesten maradtam. 1944 végén kerültem az oroszok fogságába.
Székesfehérvárra vittek, ahol hat hétig tartottak. Onnan kivittek Lengyelországba, Varsóban állt meg velünk a szerelvény. Nem maradtunk ott sokáig, hanem elindítottak Oroszország felé. Moszkvába vittek. Én már itthon jól tudtam muzsikálni, hegedűn játszottam. Héttagú zenekart alakítottam, én voltam a prímás. Naponta százötven tisztnek kellett muzsikálni, volt közöttük lengyel, német, orosz, magyar és román. Hat hétig muzsikáltam Moszkvában, de annak hamar vége lett. Elvittek Szibériába, Magnitogorszkba kerültem a többi fogolytársammal együtt. Nekem a lágerben is jól ment a dolgom, ott is muzsikáltam azt, amit a tiszt urak kértek tőlem. Négy évig voltam fogságban. Nagyon hideg volt, lehetett sokszor mínusz ötvenfokos hideg is. Télen szőrcsizmát és földig érő bundát adtak, a fejünkre pedig bőrsapkát kaptunk. Abban a nagy hidegben nem lehetett dolgozni. Hárman voltunk fiútestvérek, és mind a hárman orosz fogságba estünk. Ők már nem élnek. Nekem jó életem volt, muzsikáltam, ettem és ittam. Három rend ruhám volt, naponta vasalt ruhában jártam. Jó életet éltem. Negyven kilométeres körzetben szabad járásom volt, kaptam erről propuszkát. Mindenfelé vittek muzsikálni. Én nem dolgoztam, de a többieket naponta kivitték munkára. Nekem az volt a dolgom, hogy muzsikáljak. Az oroszoknak tetszett a magyar muzsika. Mindent húztam nekik, csak éppen csárdást nem. A hangszereket a lágerben adták nekem és a zenekar többi tagjának. Olyan hangszer is volt, ami a láger asztalosműhelyében készült. Nyolctagú volt a zenekarom, a két háromszéki zenészen kívül a többi muzsikus magyarországi volt. Még volt velem a zenekarban két háromszéki, az egyik szárazajtai, és Tréfán Viktornak hívták, a másiknak Szász Nyika Mihály volt a neve. Az első kontrás, a második pedig bőgős volt. A fogolytársaim reggel hét órakor elmentek dolgozni, és este hat órakor jöttek vissza a lágerbe. Nagyon sokan meghaltak. Sokan elcserélték a kenyéradagjukat cigarettáért, pedig adtak minden tíz nap száz darab szivart minden cigarettázó fogolynak. A kenyeret a norma teljesítése szerint adták. Én végig egyetlen lágerben voltam. 1948 nyarán engedtek el a fogságból. Vonaton jöttünk Foksányig, a leszerelőlágerből engedtek el. Onnan tértem haza szülőfalumba 1948. június 30-án, s azóta is itt élek. Nekem nincsenek rossz emlékeim a hadifogságból...
(A visszaemlékezést 2006 őszén rögzítettük, interjúalanyunk ez év februárjában hunyt el.)
| Olvasóink értékelése: 5 (szavazatok száma: 4) Az ön értékelése: |
Hozzászólások
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Előző cikk 2010. március 20., szombat - Mózes László: Roma gondok Erdővidéken Roma kisdiákok a magyarhermányi iskolaudvaron
A romák számára az egyedüli felemelkedési lehetőség az oktatás és az állandó jövedelmet hozó munka. Előbbi valamelyest egyszerűbben, utóbbi jóval nehezebben megvalósítható. Az iskola vagy egészen kis korban rávezeti a cigány kisdiákokat — szüleikkel együtt! — a tanulás nélkülözhetetlenségére, vagy hagyja élni őket ösztöneik, szokásaik szerint, ám megfelelni ennek az elkötelezettséget, kitartást kívánó feladatnak igen nehéz. | Következő cikk 2010. március 20., szombat - Kisgyörgy Zoltán: „Jelentem alázatosan: Dámi” (cigány katonák a világháborúban) Kőröspataki roma telep a Fenyős-tető alatt, ahol bölcsőjét ringathatták
Negyvennyolcas honvédek névsorait nézegetve gyakran akad az ember olyan lajstromra, ahol a vezetéknév szerint szinte biztos, hogy magyar cigány legény viselte a mundért. 1849-ben a szépmezői ütközetben egyetlen Szász nevű árkosi cigány maradt életben, aki behengeredett az Olt teraszáról a folyó mellé, seblázát addig kúrálgatta a hideg vízben, hogy az est leple alatt hazavánszorgott Árkosra. |
Médiapartnerünk a:![]() HHRF |







