Szóljunk hozzá!

Míg az egymást váltó tanügyminiszterek, kormányok csak a politikai vitában kívánnak diadalmaskodni, és nem azt a harcot megnyerni, amiben a múltból visszaköszönő görcsös beidegződéseket kellene legyőzni (olykor önmagukban), nem számíthatunk arra, hogy a sokat hangoztatott reform legalapvetőbb eszköze, a rendszert szabályozó törvény közös akaratból világra jön. Legalábbis ezt mondatja velünk a korábbi évek tapasztalata, amikor azt láttuk: ahányszor elkészült a törvénytervezet egy változata, mindig voltak, akik millió kifogást emeltek ellene. Az is igaz ellenben, hogy a szóban forgó javaslatok egyikére sem bólinthattunk volna rá, mert azok nem tartalmazták magyar közösségünk alapvető követelményeit.

Most ellenben a kormány előtt, tegnaptól pedig az egész társadalom vitaasztalán olyan törvénytervezet van, ami minden korábbi változathoz képest többet ígér a nemzeti kisebbségeknek. Nevezetesen, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyon kívül valamennyi tárgyat, tehát a történelmet és a földrajzot is, anyanyelvükön tanulhatnák diákjaink, az állam nyelvét pedig elsőtől az érettségiig sajátos tantervek és tankönyvek alapján. Még azt is előrevetíti az új jogszabály, hogy a kisebbségek nyelvén történő oktatás finanszírozásánál figyelembe veszik a nyelvi és földrajzi elszigeteltséget, a kisebb gyermeklétszámot, és a fejkvóta ennek megfelelően nagyobb lesz ezekben az óvodákban, iskolákban.

Ha csak e néhány pozitív változást tekintjük, és bízunk abban, hogy a pártpolitikai érdekek mentén zajló vita helyett a törvénytervezet érdemi elemzésére kerül sor a következő két hét során, akkor ősztől nem csak a nemzeti kisebbségek számára kedvező törvény szabályozza a közoktatást, hanem az egész ország jövőjét tekintve korszerű jogszabály, ami felszámol egy agyonközpontosított rendszert, és helyette a helyi és intézményi szintű autonómiát részesíti előnyben. Mindez érvényes a felsőoktatásra is, amelyről szintén a szóban forgó törvénycsomag rendelkezik, miként a pedagógusok jogállásáról is.

Ahhoz azonban, hogy a közvitára bocsátott reformcsomagban benne maradjon mindaz, ami jó, és kikerüljön belőle a férgese, minél szélesebb körben hozzá kell szólni, meg kell fogalmazni a módosító javaslatokat, el kell juttatni a szaktárcához. Ha ennyit sem teszünk meg, ne csodálkozzunk azon, hogy győznek a hangosabbak, akik eddig általában azok közül kerültek ki, akiknek nem a magyar kisebbség ügye a legfontosabb.