A magyarlakta vidékeken már január végén látni lehetett, hogy a volt pártapparátus, a szekuritáté emberei készülnek valamire. Marosvásárhelyen február elején megalakult a Vatra Românească, egyre-másra tartotta gyűlöletkeltő magyarellenes nagygyűléseit. A feltüzelt románok külföldi és hazai újságírókat, magyar fiatalokat vertek meg büntetlenül, mert a rendőrség és az Iliescu—Roman-féle államhatalom nemhogy csillapította volna, inkább a háttérből gerjesztette a gyűlöletet. Féltek. Az öntudatra ébredt magyarságtól. S móresre akarták tanítani.

1990. március 19—20-án a Görgény völgyéből (főként Hodákról és Libánfalváról) szállították Marosvásárhelyre autóbuszokon a pálinkásüvegekkel és fehér fegyverekkel (botok, balták) felszerelt és feldühített román embereket, mert egy patikára magyarul is kiírták, hogy az gyógyszertár. Itt a magyar világ — rémítgették őket, akik kissé ittasan tombolni és rombolni kezdtek a városban. Ha magyarul szólalt meg, vagy magyarnak tűnt valaki, megverték. Megtámadták az RMDSZ székházát, az ott gyűlésezőket felszorították a padlásra, felgyújtották az épületet, majd a katonaság közömbös tekintete alatt úgy szállították el őket, hogy közben folyamatosan ütlegelték. Ekkor verték ki Sütő András fél szemét. Másnap, március 20-án a Maros-völgyi cigányok siettek a főtérre a románokkal farkasszemet néző magyarok segítségére. Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok ,,csatakiáltásuk" azóta is elevenen él valamennyiünkben. És nemcsak ez, hisz ma már köztudott, a segítségükre siető cigányokkal a magyarok kiszorították a főtérről a támadó románságot. Hogy a nyilvánvaló vereséget valamelyest leplezni tudják, a román hatóságok ekkor, de csak ekkor adtak parancsot, hogy vonuljanak be a hadsereg nehéz járművei a város központjába, és álljanak a két csoport közé. A tüntetések napokig tartottak még.

A véres konfliktus részletei, háttere máig tisztázatlan. De ez a fekete március, ez a magyarellenes pogrom két dologra megtanított: a román államhatalom bármikor képes magyarellenes támadást szervezni, ehhez csapatot toborozni, és mi csak magunkra, jobb esetben a magyar cigányokra számíthatunk.