Lobogókból szabott sátorsír Gallipoli városában (Újabb keletű keleti utazások)

Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejedelmünknek Istennek hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény bú­csút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni! Látja kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai. Hát mi bűnösök, hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek. Némelykor azoknak a tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek. De mégis olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a’, hogy itt vagyunk egészségben. Mert a tengeren is megbetegszik az ember, nemcsak a földön, és ott ha a hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepegyéje vagyon az ételre. De a hajóban az a szüntelen való rengetés, hánkodás a főt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg embereknek, aki a bort meg nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem, mint a farkasnak. A fejedelmünk a hajóból még nem szállott vala le, hogy a tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi ajándékot külde és a többi között egy szép lovat, nyergelve. Itt a fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva. De mégis jobban szeretem itt lenni, mintsem a hajóban. (…)

Gallipoli, illetve Gelibolu ma teljességgel másképp fest. Én nem első ízben vagyok itt, de akinek régi szokás szerint kavicsot kell vennie a szájába, mert először lépett erre a földre, a harmadik Mikes-zarándoklat fő szervezőjének, Beder Tibornak az erre a célra kiadott félszáz oldalas füzetében lényeges és praktikus információkat talál. Gallipoli — maradjunk a Mikes korában használt városnévnél — volt görög, velencei, nikeai, katalán, majd ismét görög fennhatóság alatt, de több mint 650 esztendeje a törököké. (1354) A ,,szép város" — ez nevének eredeti jelentése — stratégiai fontosságát földrajzi fekvésének köszönheti: a Dardanellák (Canakkale) európai bejáratánál fekvő, a történelem során várvédelemmel többször is megerősített öböl fontosságát bizonyítja, hogy országok és világrészek sorsának eldöntő csatái zajlottak a térségben. A 60 kilométer hosszú tengerszoros, a Canakkale Bogaz itt mindössze 3 km széles és 50—60 méter mélységű. (A közeli Canakkale-nál mindössze 1200 méter a tengerszoros szélessége, ezért a hatalmas európai—ázsiai szárazföldi forgalom lebonyolítói az itteni komphajós átkelőt kedvelik.)

Szóval, a tengerszoros, Gallipoli és az itteni harcok!