Erőpróba előtt magánegyetemünk (Interjú dr. Dávid Lászlóval, a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorával)

— E szó az igények és szükségletek széles skáláját foglalja magában.

— Ha egy intézmény stagnál, csak visszafejlődhet. Kilencévi tapasztalatunk igazolja, melyik szakra van szükség, és melyik esetében kell alternatívát keresni. Az új kínálatot úgy építettük fel, hogy egyfelől alternatív változatot biztosítsunk, másfelől létező szakok esetében kiegészítő jellegű szakokat indítsunk. Működése csak akkor gazdaságos, ha közös ,,törzset" lehet kialakítani, olyant, mely az első éven és a másodév egy részén közös képzést nyújt, feljebb pedig a szakosodást mélyíti el. Eddigi tíz akkreditált szakunk mellett — kínálatunk különben huszonkét szakból áll — három új szak felmérése történt meg a múlt héten, ezek egyike a kolozsvári fotó-filmművészeti, kettő pedig Csíkszeredában működik, az élelmiszer-mérnökiről és a környezetmérnökiről van szó. A szakbizottsági gyűlés kedvezően véleményezte ezeket, három napra rá a nagybizottsági gyűlésen kettő átment, a harmadik akkreditációja is várható.

— Sajátos a Sapientia státusa, formailag magánegyetem, valójában anyagilag a magyar állam támogatása tartja fenn, és ez számos előnyhöz juttatja a nemegyszer házi barkácsolás szintjén működő többi magánegyetemmel szemben. De beszélhetünk egy informális erdélyi összefogásról is, mely élteti. Hány diákot ölel fel?

— A Sapientia az egyetlen olyan magánegyetem Romániában, mely az akkreditációt úgy kérte, hogy teljes értékű, azaz négy, illetve a mérnöki esetében ötéves egyetemi képzést épített ki. Emiatt a létszámot illetően eddigi történetünkben volt egy csúcs, egy adott időszakban ez kb. 2200 hallgatót jelentett. Ma kevesebben vagyunk, mert közben átálltunk a Bologna-rendszerre, mely háromszintes képzést ír elő, ebből ma az első, a hároméves ciklus van benn az egyetemen, ez pedig 1847 diákot jelent. Ahogy megkapjuk a végleges intézményi akkreditációt, abban a pillanatban beindul a mesterképzés is, erre van kidolgozott és jóváhagyott pénzügyi keretünk, mely szerint minden akkreditált szakon az alapképzésben részt vettek ötven százalékát finanszírozzuk a mesterképzőben és húsz százalékát a még ideiglenesen működő szakokon.

— Egyetemüknek az anyanyelvi képzésben jut pótolhatatlan szerep. E kb. kétezres szám egy másfél milliós kisebbség esetében nem túl nagy.

— Mi Romániában a lakosság 6,6 százalékát tesszük ki, a kimutatások szerint a magyar egyetemi hallgatók számaránya 4,8 százalék, tehát mindenképpen alulképviseltek vagyunk.

— Ennek a 4,8 százaléknak, mely hozzávetőlegesen 25 000 diákra megy fel, kétharmada nem anyanyelvén tanul, sok még hát a teendő, és akár több Sapientia is elkelne Erdélyben, ha kiegyensúlyozott viszonyokat akarnánk teremteni.

— Így van. Nekünk fő gondunk, úgy válogassuk meg a szakokat, hogy azok elhelyezkedési lehetőséget tudjanak nyújtani a hallgatóknak, hogy általuk szakmailag is megbecsült emberekké válhassanak, ne pedig ama szakok számát szaporítsuk, melyekből tizenkettő egy tucat, és melyeket a munkaerőpiac nem kér.

— Nos, a nagy diákvadászatban, mely a tömegoktatási viszonyok, de a fejkvótarendszer miatt is folyik, hatalmas létszámú állami egyetemek versengenek önökkel. Kényesebb kérdés ennél is, hogy az ún. magyar oktatási ,,vonalakkal", ahogy eufemisztikusan az önállótlan anyanyelvi kisebbségi tagozatokat nevezik, milyen viszonyt építenének ki. Engem megdöbbentett, milyen fonák reakciót szült a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem egy új szakjának indítási kísérlete tavaly a Babeş—Bolyai Tudományegyetem tanári kara körében.

— Én egy régebbi tanulságos történettel válaszolnék. A Sapientia megalapítása előtt a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen tanítottam, és többen kérvényeztük, hogy magyar nyelvű képzést indítson ez az állami intézmény. A Petru Maior ettől elzárkózott, Marga akkori oktatásügyi miniszter viszont jóváhagyta ezer hallgató finanszírozását öt évre kivetítve, mégpedig az informatikai, a számítástechnikai, a mechatronikai és automatikai szakon. A mechatronikai tervezetet Hollanda Dénes, az informatikait Horváth Sándor dolgozta ki, az automatikait és informatikait jómagam készítettem. Hazajöttünk az ezer hellyel — és az állami egyetemnek az ,,nem kellett". Akkor felajánlottuk, hogy a Babeş—Bolyai indítsa be Marosvásárhelyen — és az leszavazta az ajánlatot. Azt követően fordultunk a Sapientiához, miután az állami egyetem nem óhajtotta azt vállalni, a Babeş—Bolyai pedig nem óhajtott kihelyezett tagozatot létrehozni a városban. E szakok azóta működnek, és akkreditálták is őket. Kérdem én: kilenc év alatt változott-e vajon valami? Amikor pedig valakik felépítettek egy jól teljesítő intézményt, azt gáncsolni nem tisztességes dolog.

— Az intézményi végleges működési engedély megszerzése került napirendre. Ahhoz bizonyára szakmai színvonal mellett a fennforgók politikai akarata is szükségeltetik.

— Három szinten folyik a dolog. A szakmai színvonal ARACIS általi felmérése az első, ennek a kellős közepén tartunk most. A következő az lesz, hogy a román kormány törvényt fogalmaz meg, melyben létrehozza a Sapientiát mint akkreditált magánegyetemet. Ez már politikai döntés, a harmadik még inkább az: amikor azt a parlament megszavazza. Mi a szakmai színvonalról gondoskodunk, de tudatában vagyunk annak, hogy a másik kettőnek is működnie kell, ha el akarjuk kerülni, hogy a PKE sorsára jussunk, mely négy évig várta, míg a jogszabály és a parlamenti jóváhagyás megszületett.

— A most leköszönő magyar kormányzat jócskán csökkentette az önök pénzbeli támogatását.

— Elég nehéz nyolc év volt. De örömmel közlöm, egyetlen szakot sem hagytunk elveszni, miközben akkreditáltunk immár tizenkettőt. Én 2007. január elsején vettem át a rektori teendőket, mikor még egyetlen szakunk sem ment volt át ezen a vizsgán. Ma pedig van esély az intézmény további megszilárdulására is, átlátható a finanszírozási rendszer, tervezni lehet már a mesterképzés beindítását is.

A kolozsvári tordai úti telket nem adtuk végül el, mi több, oda a meglévő építési engedélyünk birtokában nagy épületet emelünk majd, megoldódik az a gondunk, hogy Erdély fővárosában eddig nem volt kari épületünk, bérleményben dolgoztunk. Marosvásárhelyen nincs bentlakásunk, remélem, a jövőben lesz, miből felépíteni. Csíkszeredában is bővíthetünk a tetőtér beépítésével. Ha Kolozsváron építhetünk, kiegyensúlyozódhat a három színtér szerepe, diáklétszáma.

Visszakanyarodva az állami egyetemekhez fűződő viszonyhoz, a rektor úr leszögezte:

— Elítélem, aki más rovására akar előnyre szert tenni. Vizsgáljuk meg az eredményeket, utána vonjuk le a következtetéseket. Azt üzenem mindenkinek, bármikor hajlandó vagyok eszmecserét folytatni az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjéről és szerkezetéről, a közös nevezőre jutás feltételeiről, közösségünk szolgálatának célszerű módozatairól.

*

A Sapientián jelenleg huszonkét szak közül választhatnak a hallgatók, ebből húsz szakra hirdetnek felvételit idén. Öt új szakot Csíkszeredában (kettő gazdasági, kettő mérnöki, egy humán: összehasonlító irodalom és angol a meglévő román—angol mellett). Marosvásárhelyen tájépítészet és egészségügyi szakpolitikák néven indul két új szak, Kolozsváron pedig remélhetőleg idén beindítható lesz a kétnyelvű jogászképzés — tájékoztat Ravasz Katalin PR-os. A Sapientia sajátos státusú magánegyetem, abban hasonlít az állami intézményekhez, hogy minden szakon szép számban hirdet meg tandíjmentes helyeket is!