Hatszáz hektáron gazdálkodni

Kovászna megyének ebben az ágazatban országos vezető szerepet kellene játszania, vallja, s ha nem így van, ennek az egész Háromszék kárát látja.

Zabola számára főnyeremény az unokatestvérével, a szintén helybéli származású Ioan Oprea erdésszel közösen birtokolt Romion Agri et Co Kft., a helyi költségvetésbe befolyó adója ugyanis egymilliárd lej — mondják a hivatalban a legnagyobb elismerés hangján.

A cég faluszéli udvara az uniós pályázati pénzekből most épülő hatalmas, ezüst színű raktárral maga a korszerűségre törekvés reklámképe. A mutatós iroda sem vall kisszerű szűkösségre. A 45 éves, nagydarab cégvezető bemutatkozásképpen annyit árul el magáról, a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szaklíceum után a fővárási agronómián végzett 1987-ben, két évig Fogarason volt farmfőnök, még a forradalom előtt versenyvizsgával tudományos kutatóként bekerült a Brassói Országos Burgonyatermesztési Intézetbe — innen rálátása az ágazat hazai helyzetére. E minőségében részt vett a vetőburgonya-termesztés országos, a Kézdi-, Csíki- és Suceavai-medencét felölelő hálózatának irányításában. Sajnálattal jegyzi meg, e rendszer összeomlott, pedig ,,jól működött". Ma külföldről hozzuk a szaporítóanyagot, ezt ő tudja a legjobban, egyik cége ugyanis a holland krumpli importjával foglalkozik.

— A régi világban Románia százszázalékosan önellátó volt vetőburgonyából, mi több, szállítottunk a korai fajtából KGST-országokba is, Magyarországra, Szerbiába, Csehszlovákiába és Lengyelországba. Ma 98 százalékban a behozataltól függünk. Az ismert állomások Suceavától Kézdiig alulfinanszírozottak, és szakemberek nélkül maradtak, magam is a rendkívül gyenge fizetés miatt hagytam ott a brassóit. Ott dolgoztam, de Zaboláról, a szüleimtől hordtam haza a pityókát… Ahol a kutatást felesleges ötödik kerékként kezelik, ott szürkeállomány sincs, anélkül pedig nem létezhet az ágazat.

— Úgy lehet, a külföld sem érdekelt abban, hogy ezek jól működjenek.

— Az uniós partnerek a legközvetlenebb tőkés módon abban érdekeltek, hogy piaca legyen saját termékeiknek, amit elértek belépésünkkel az európai közösségbe. Ma velük kelhetünk versenyre, de nem egyenlő feltételek mellett — ez a román gazda nagy fájdalma. Az egész Kelet-Európáé is, mert a magyar, lengyel, bolgár stb. mezőgazdász hasonló helyzetben van. Ámbátor mi mintha a lengyeleknél előnytelenebb alkut kötöttünk volna a csatlakozáskor pityóka dolgában.

Érdekes, amit a háromszéki krumplitermesztésről megjegyez: az itteni burgonyát országosan a legjobb minőségűnek nevezi, ennek gazdasági feltételei így alakultak ki:

— A csíkinál azért tartom jobbnak, mert ott nem zúzták szét annyira az ámv-ket és téeszeket, mint nálunk, ezek egy részéből társulásokat hoztak létre, de az irányítói struktúra is konzerválódott, együtt a ,,minden a mienk, így is megy" valamikori gyakorlatával. Kovászna megyében viszont mindent szétvertek, széthordták még a téeszistállók stb. tégláit is, minden teljesen új alapokra került, mondhatni, százszázalékosan magánvállalkozásként indult be. Ma ennek köszönhetően vagyunk elsők a piacon.

Saját vállalkozása sorsára térve elmeséli, hogy brassói munkahelyén volt alkalma meglátni, hol támadt kereslet, hiány a piacon. Városi üzletnyitással kezdte, de lemondott róla, és hazaköltözve vető- és fogyasztási krumplira épített földművelői vállalkozásba fogott, lévén hogy ehhez értett a legjobban. Szülei egyhektáros parcelláján kezdte, második évben négyen folytatta, ma hatszáz, részben saját, részben bérelt hektáron nagyüzemi gazdálkodást folytat. Hogy ezzel a faluban és a román közösségen belül is kiemelkedő szerepre tett szert, az abból is látható, nemegyszer teljesít urbanizációs vagy közösségi megbízatásokat, áldoz szponzorálásra is. A falu román fele is szépen gyarapodik, akárcsak a vajnafalviak — mondja önérzetesen.

A bérleti rendszert sikerült kiterjesztenie, de a tagosítás körül bajok vannak.

— Észbontó a határ szétforgácsoltsága. Hogy példával szolgáljak: 370 hektár búzám 108 parcellában fekszik. Rendkívül nehéz cserére rábírni az embereket. Annyi éven át űztek csúfot belőlük, hogy foggal és körömmel ragaszkodnak a maguk kis birtokához. Az az én földem, nem adom — mondja János bácsi. A kormány életjáradékkal buzdított eddig bérbeadásra és eladásra, de felhagyott ezzel is. Emiatt sok a közbeeső, meg nem művelt földcsík, mely elgazosodik, fertőzési góc. Többeknek ajánlottam, felszántom ingyen, vegyszerezem is térítésmentesen, hogy ne rontsa le pityókahozamaimat. 35—40 lejt adok a holland vetőmagért, érthető, ha óvni akarom.

Újabban Suceava megyében is bérbe vett a cég 440 hektárt, véleménye szerint az ottani feltételek még eredményesebb termesztéssel kecsegtetnek, mivel ott sikerült 40—50 hektáros táblákat kialakítaniuk. Helyben a víz is hiánycikk, a hatóságok korlátozzák a folyóvíz használatát öntözésre. Ennek kapcsán megemlíti, hogy Lécfalván kísérletet tesz a valamikori öntözési rendszer feltámasztására, ehhez társulást kellene létrehozni, de közismert, egyelőre mennyire nehezen megy ez minálunk. Ha sikerül, kormánytámogatásra számíthatnak. A zabolai cégnek tizenöt állandó alkalmazottja van, idénymunkálatokra napszámosokhoz folyamodnak. ,,Itt megint akadály, hogy ámbátor még Ceauşescu idején is külön kezelték a napszámosmunkát, ma polgári szerződéssel kell dolgoztatni mindenkit, ami miatt legjobb munkásaink cserben hagynak. Maradnak a cigányok, akiktől ha személyit kérsz, rögtön kereket oldanak. Szóval, ahol és amit lehet, géppel végeztetünk el." Hatalmas, 2500 tonna befogadására alkalmas, korszerű, új raktárához a cég hamarosan új alkalmazottakat vesz fel.

A legújabb hazai igazodás az unió agrárpolitikájához kedvezőtlenül hatott a maradék vetőburgonya-termesztésre — állítja Oprea. A kormány 2010-ben megvonja az eddig járó támogatást, maradnak az unió területalapon kiosztott összegei. A szaporítóanyag-termesztés fel fog teljesen számolódni, ha így mennek tovább a dolgok. ’89 előtt Romániában 30 000 hektáron termesztettek vetőmagot, mára 1700 hektár maradt, de ez is megszűnhet.

— Mivel kétszázezer hektáron terem nálunk krumpli, óriási szükség lenne a magelőállítás fenntartására. Kezdeni lehetne kétezer hektáron, s ezt kiterjesztve, fokozatosan visszaszorítani azt a tízezer tonnányi behozatalt, melyért hatalmas összegeket fizet ki a román mezőgazdász. A keresletet persze behatárolja, hogy nincs a gazdáknak pénzük, drágállják a kiváló holland árut, amit magam is árulok. Még nagyobb baj, hogy Hamupipőkéje a román nemzetgazdaságnak az agrárium, ezen kellene változtatni.

Romulus Oprea frusztrációja, hogy a vetőburgonya-termesztés leépült, fő ambíciója továbbra is ennek felfuttatása lenne, e törekvése azonban egyelőre leküzdhetetlen akadályokba ütközik.