Talpon maradni

A szakmai szervezetek ilyenkor szokták kikérni maguknak, hogy ők mindenkiről tudnak, aki számít a piacon. Nem is kívánnék vitába szállni ezzel az állítással, azzal viszont igen, hogy vajon elég hatékony módon valósul-e meg a szakmai képviselet. A vállalkozók mozgósítása, érdekprioritásaik tudatosítása ugyanis elsődlegesen szakmai-testületi feladat. Tudás, amelyet bárki képes megszerezni — feltéve, ha tisztában van vele, hogy erre neki szüksége van. Valamint akkor, ha ennek tudatában pénzt és időt tud szánni a gazdasági tevékenység e nélkülözhetetlen mozzanatára. Mert a fenti vonzatok nem jelennek meg feltétlenül valamennyi vállalkozó üzleti stratégiájában, sokuknak bizonyos mértékű „inkubálásra" lenne szükségük ahhoz, hogy különösebb nehézségek nélkül képesek legyenek közlekedni az egyre nehezebben bejárható gazdasági erőterekben.

Kiállításszervezők tavalyi tapasztalatai arról szóltak, hogy a válság utáni első sokkból ocsúdó magyarországi cégek a piac beszűkülését a korábbinál erőteljesebb marketingtevékenységgel, fokozott vásári jelenléttel, piackereséssel igyekeztek ellensúlyozni. Ahogy az ismert mondás is tartja: nem vagyok annyira gazdag, hogy a reklámon spóroljak. A trend hazai érvényesülését erre a vásári szezonra várják a szakemberek.

Vállalkozók százai, nagyobbak és kisebbek igyekeznek talpon maradni a válságos időszakban. Segítségre van szükségük, tudatosításra, kezdeményezőkészségük serkentésére. Felfedezésük vagy újrafelfedezésük olyan prioritás, ami nem csak termelői és fogyasztói meggondolásokból kívánkozik a lista élére, hanem közösségitudat-teremtési szempontból is.

Szlogenek szintjén a hagyományos mesterségek és termékek évének tekintik ezt az esztendőt Háromszéken. Talán ezeknek a hagyományoknak az azonosításával, a kényszerűségből vagy tudatlanságból ,,rejtőzködő" vállalkozók felkutatásával kellene kezdeni a tervek tartalommal való megtöltését.