Magyarok egymásra találása

Keresztes László: ,,A kiskunhalasi Bibó István Gimnázium igen gazdag, sokrétű partnerkapcsolatban áll a Székely Mikó Kollé­giummal (diák- és tanárcsereprogramok, tapasztalatcserék, közös könyvkiadás diákok alkotásaival, sportkapcsolatok, tanári és diákkirándulások stb.). Ezen tevékenységek fő mozgatója Pintér András igazgató, aki nemsokára nyugdíjba vonul. Ennek kapcsán kezdemé­nyeztem, hogy másik erdélyi partneriskolával, a székelyudvarhelyi sportiskolával közösen ajándékozzunk az iskolának egy székely kaput (gyalogkaput), emléket állítva a kunsági és székelyföldi magyarok egymásra találásának. Az ajándékot személyes hozzájárulásból hoztuk össze, a szállítást, jóváhagyásokat Szűcs András hódmezővásárhelyi barátunk intézte, a kapuállítás kivitelezője Merényi Jakab kiskunhalasi vállalkozó hozzájárulásával történt."

Incze Sándor: ,,Évente egy-egy alkalommal több mint húsz kisdiák Kiskunhalason, a másik évben Sepsiszentgyörgyön találkozik, és más iskolák tanulóival együtt nemes sportvetélkedőkön mérik össze képességeiket. A neves magyarországi iskola a székelyudvarhelyi sportiskolával is testvérintézményi viszonyt ápol.

A két erdélyi intézmény vezetősége elhatározta, hogy emlékjellel is bizonyságot tesznek gyümölcsöző együttműködésükről, és ennek erősítése céljából székely gyalogkaput állítanak a Bibó István Gimnázium bejáratához. Ez ünnepélyes keretek között meg is történt idén március 13-án.

A Székely Mikó Kollégium Alapítványa immár évek óta segíti a nehéz sorban élő diákok továbbtanulását. A segítségnyújtás kapcsán ki kell fejeznünk hálánkat azoknak, akik nemes adományukkal támogatnak bennünket. Ezért határoztuk el, hogy magyarországi utunk során Budapesten felkeressük azoknak a sírját, akiknek utódai jelentős pénzadományokkal járultak hozzá, hogy egy-egy székely diák tanulhasson. Így mentünk el néhai Bágya András zenetanár sírjához a Farkasréti temetőbe. Ott találkoztunk az adományozó Bágya Andrásnéval, akinek a jelenlétében koszorút helyeztünk el a tanár úr síremlékére. Bágya Andrásné Kemény Katalin tíz évvel ezelőtt vette fel a kapcsolatot férje egykori iskolájával, és ebben az időszakban családi alapot hozott létre emlékére, amelyből évente egy diák részesült ösztöndíjban, illetve közvetlen anyagi támogatásban. Bágya András zeneszerző és a Református Székely Mikó Kollégium zenetanára volt. Még ma is igen nagy tisztelettel emlékeznek egykori »öreg« mikós tanítványai. Szépen beszél holta után is a sírfelirata, amely felkottázva látható a sírkövén:

Istenem, istenem, istenem,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

S hogy te leszel a halál, köszönöm. (Ady)

Megköszöntük Bágya Andrásné nemes adományát, majd néhány percig megálltunk, és fejet hajtottunk a nagynevű színművésznő, Kiss Manyi sírjánál. Szomorúan olvastuk a »lakonikus« sírfeliratot: Kiss Manyi 1971. Ki tudja ebből meg, hogy hol született és mikor?

Néhai Vékás Domokos özvegye, Lőrincz Julianna és családja nagy szeretettel várt családi hajlékában, akik ugyancsak segítették jó képességű, anyagilag rászoruló mikós diákok taníttatását, és ez alkalommal mindkét család újabb adományokat ajánlott fel az alapítványnak.

Vékás Domokos a Református Székely Mikó Kollégium igen jeles tanulója volt. Kisgalambfalván született, és mint igen értelmes gyermeket hozta Felszegi tanár úr a sepsiszentgyörgyi gimnáziumba. Értelmességét és találékonyságát jellemzi találkozása Konsza Samu tanár úrral, aki szemüveget viselt. Így emlékeznek a székely gyermek és Konsza Samu tanár úr találkozására: Azt kérdezte a tanár úr: »Hogy mondanád, kicsi, nem mind arany, ami fénylik?« »Nem mind okos ember, aki szemüveget visel!« — így a felelet. Nagy derültség közepette köszönte meg a frappáns feleletet a tanár úr.

Vékás Domokos megbecsülésének, elismerésének a későbbiekben az volt az eredménye, hogy Magyarországot több külföldi követségen képviselte. Ő volt az utolsó magyar konzul Kolozsváron, amikor megszüntették a magyar konzulátust.

A családi háztól a budaörsi temetőbe mentünk, ahol elhelyeztük a család jelenlétében a tiszteletünk jeléül szolgáló emlékkoszorút. Megköszöntük az adományt a családnak, amellyel egy-egy tanulót az évek folyamán támogattak.

Az emlékezések alkalmával Bíró Béla, iskolánk igazgatója rövid beszédet tartott, és áldásmondás, valamint az úr imájának elmondása után távoztunk.

Utunk során meglátogattuk a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumot, a kiskunhalasi Református Kollégiumot és annak jelentős könyvtárát, valamint a világhírű Csipkemúzeumot is.

Március 14-én, vasárnap kihirdették igen szép ünnepély alkalmával a sportvetélkedő (kézilabda) eredményét. Este közös vacsorán tekintettünk vissza az eltelt tíz esztendő találkozásaira. Március 15-én indultunk haza, előbb koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor kiskunhalasi emlékművénél."