Megalkuvás vagy kompromisszum?

Bár eddig sok minden nem szivárgott ki a koalíciós vezetőtanács ülésein elhangzottakról — így jóformán nincs is garancia arra, hogy a Demokrata-Liberális Párt hajlandó-e az eredeti formában támogatni a Székelyföldi Fejlesztési Régió és a kulturális autonómia megteremtéséről szóló tervezeteket —, a Bukarestben zajló politikai játszmák azt sejtetik, afféle ,,csendes társnak" szeretnék a szövetséget, aki megszavaz mindent, amit a nagyobbik párt akar, de csak visszafogottan szabad kérnie.

A legegyértelműbb jelzés eddig a szociáldemokratáktól érkezett: a távozók miatt meggyengült, ellenzékbe szorult párt frissen megválasztott elnöke a régióátszervezési törvény határozott elutasításában vélte felfedezni azt az üzenetet, amelynek révén szerezhet néhány voksot. (Nem kizárt egyébként, hogy Victor Ponta kijelentése összefüggésben áll az RMDSZ Mircea Geoană leváltása ügyében tanúsított szolgalelkű, következetlen magatartásával!) Ráadásul a Nemzeti Liberális Párttal is megromlott a szövetség viszonya, így jóformán megszűnt a párbeszéd az ellenzéki pártokkal. A szövetség gyakorlatilag csak koalíciós partnerére számíthat — vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, a Demokrata-Liberális Pártnak vált kiszolgáltatottá. Amely eddig hol egyik, hol másik arcát mutatta a szövetség felé: a maroshévízi nagygyűlésen ugyan nem vett részt, de sietve közölte, csak egy hivatalos nyelv létezhet Romániában, a régióátszervezés kapcsán felemás álláspontot fogalmazott meg, a kisebbségi törvényről pedig fölöttébb óvatosan nyilatkoztak. Ennél sokkal nagyobb veszélyt jelent azonban a függetlenek egyre gyarapodó csoportja, amelyet immár pártként is bejegyeztek, és amely könnyen fölöslegessé teheti az RMDSZ-t a nagyobbik koalíciós partner számára, hiszen ha a demokrata-liberálisok az elmúlt hónapokban tapasztalt iramban vásárolják fel a honatyákat, nemsokára egymagukban is kormányozhatnak.

Sorsdöntő időszak következik hát a szövetség számára, Markó Béláék egyetlen esélye csak a következetesség marad. Bukaresti szövetségeseik ugyanis minden bizonnyal ésszerű kompromisszumként igyekeznek majd tálalni az esetleges megalkuvást — a tisztánlátás végett ezért nem árt, ha az RMDSZ elsősorban a közösség hangjára figyel, döntéseit pedig nem a bársonyszékek, hanem a magyarság érdekeinek tükrében hozza.