Nem is utálnak olyan sokan... (Kármentő)

Utóbb kiderült, egy felületes hírügynökségi jelentés töltötte meg Románia írott és elektronikus médiáját a hamis hírrel. Nem hazudtak, csak csúsztattak, félinformációt közöltek, elfeledték hozzáfűzni, hogy a megkérdezetteknek csak az a 40—60 százaléka válaszolt igennel a kérdésre, mely támogatta a népszavazás kiírását az adott témakörben. Így például mindössze 44 százalékuk tartana referendumot a székely autonomisták megregulázásáról, s közülük 89 százalék válaszolna igennel arra a kérdésre, hogy megvonná-e az állampolgárságot a Székelyföld autonómiáját követelő polgároktól. Az arány rögtön nem olyan riasztó, nem rombol senkiben illúziót, ha azzal szembesül, hogy a románság 30—40 százaléka legszívesebben szabadulna a cigányoktól, székelyektől.

A torzul tálalt felmérés torz vitákat szült, és elterelte a figyelmet a lényegről. A Pro Democraţia azért rendelte a kutatást, mert az előkészítetlen, érzelmi húrokat pengető népszavazások veszélyére kívánt rávilágítani. Alapkérdé­sük a tavalyi referendum kapcsán az egy- és kétkamarás parlament közötti különbség ismeretére vonatkozott, és egyértelmű következtetést vontak le: nagyon sokan sem a parlament szerepével, sem a kétházas rendszer előnyeivel, hátrányaival nem voltak tisztában. Még érdekesebb a következtetés második fele: a románok könnyen az igazságosztó retorika hatása alá kerülnek, és 72 százalékuk egyértelműen úgy véli, a kisebbségnek alá kell vetnie magát a többség bármilyen döntésének.

Tavaly őszi sikere óta egyre egyértelműbbnek tűnik, Traian Băsescu államfő élni kíván a népszavazás nyújtotta lehetőséggel, így érvényesítené azon elképzeléseit, melyek a politikai osztály ellenállásába ütközhetnek. S lám, a Cristian Pârvulescu által irányított egyesület felmérése igazolja, erre minden esélye megvan, jól célzott populista retorikával a legabszurdabb dolgokat is megszavazza a nép, az sem okoz gondot, ha sérül a demokrácia, akár új diktatúra is megalapozható. A kutatás erre figyelmeztet, s elsősorban emiatt kell aggódnunk, nem érdemes azon rágódnunk, hányan vennék el tőlünk a román állampolgárságot.