Montevideótól Johannesburgig (Labraúgás)

Két hónap, és kezdődik a XIX. labdarúgó-világbajnokság. Még két hónap — nem nagy idő, de elegendő arra, hogy lelkileg, szellemileg mi is felkészüljünk a nyári olimpiai játékok után a legnépszerűbb világversenyre. Hogyan? Visszapillantva a mögöttünk hagyott tizennyolc világbajnokság történéseire, mindenekelőtt döntőire.

1904-et írtak a naptárak. Párizsban május 24-én a Rue Saint Honore 229. szám alatt a francia, belga, dán, holland, svájci és svéd labdarúgó-szövetségek, valamint a Madrid FC képviselői megalapították a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (Fédération Internationale de Football Association, röviden FIFA), megalkották az alapszabályzatot, amelyben egyértelműen leszögezték: a világbajnokság megrendezése a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség kizárólagos joga.

Az elsőt 1906-ra tervezték.

A FIFA alapító tagországai közül hiányzott Anglia, a modern labdarúgás hazája, de amikor megtudta, hogy 1906 májusára kiírták a világbajnokságot, leült tárgyalni a FIFA-val.

Időközben tizenötre nőtt a FIFA tagállamainak száma. Az alapítók mellé csatlakozott a négy szigetország — Skócia, Wales, Anglia, Írország —, Ausztria, Magyarország és Olaszország. A tizenöt tagú mezőnyt a holland Hirschmann terve alapján négy csoportra osztották. Az első csoportba került Anglia, Írország, Skócia, Wales, a másodikba Spanyolország, Franciaország, Belgium, Hollandia, a harmadikba Svájc, Olaszország, Ausztria, Magyarország, a negyedikbe Németország, Dánia, Svédország. A terv szerint a négy csoportgyőztes körmérkőzéses alapon döntött volna a világbajnoki cím sorsáról. A küzdelem megrendezésére Svájc vállalkozott.

A nagyszerű terv megvalósítatlan maradt. A nevezési határidőre egyetlen levél sem érkezett, sőt, a meghosszabbított határidőben sem. Hogy miért? Otthon, távol a FIFA tárgyalóasztalától másként vélekedtek a labdarúgás cerberusai, tudorai. Az ellenvélemények hangadói az angolok voltak. ,,Túl azon, hogy a brit labdarúgás már negyvenéves múltra tekint vissza — fogalmazták meg az angolok —, egyetlen más nemzet sincs még azon a szinten, hogy világbajnokságra nevezhesse válogatott csapatát. Ez halálos csapás lenne a fiatal sportág jövőjére!" Ennek ellenére az 1908-as első londoni olimpia műsorába felvették a labdarúgást! Az első olimpiai bajnokságot Nagy-Britannia nyerte Dánia és Hollandia előtt. Sőt, négy évvel később, a stockholmi olimpián is Nagy-Britannia győzött, második Dánia és harmadik Hollandia volt. A labdarúgás jövőjét fenyegető ,,halálos csapás" egyelőre késett. De sajnos késett a világbajnokság kiírása is.

Az antwerpeni csonka olimpia (1920) műsorában is szerepelt a labdarúgás. Hiányoztak — mert nem hívták meg — az első világháborúban vesztes központi hatalmak és a fiatal Szovjet-Oroszország. Ez az olimpiai labdarúgótorna nemcsak mezőnyének csonkaságával tűnt ki az olimpiai rendezvények sorából, hanem meglepetéseivel, botrányaival is. Kezdjük a meglepetéssel: Norvégia—Anglia 3—1. Most már jöhet a botrány. Az olimpiai döntőt Belgium és Csehszlovákia játszotta, és 39 percet tartott. A csehszlovákok 2—0-s belga vezetésnél a ,,vagy a labda, vagy a baba" harcmodorra váltottak. A 39. percben a csehszlovák Steiner úgy lépett közbe, hogy a belga Copée-t hordágyon kellett levinni a pályáról. Lewis játékvezető Steinert leküldte a pályáról. Errefel ment az egész csehszlovák csapat... Természetesen, Belgiumot kiáltották ki olimpiai bajnoknak, Csehszlovákiát pedig kizárták, s így az ezüstéremért újabb tornát szerveztek, melyet Spanyolország nyert meg, tehát övé lett az ezüstérem és Hollandiáé a bronzérem.

Az 1920-as párizsi FIFA-kongresszuson hosszú hallgatás után újra napirendre került a világbajnokság. A tagországok száma ekkor már elérte a 25-öt. De nem csak a létszám nőtt, hanem az ellentétek is megsokszorozódtak. Háborús hangulat uralkodott a FIFA keretében is, a háborúban győztes országok egyszerűen nem akartak játszani a vesztesekkel. A felfűtött légkör már-már robbant, s ekkor a francia Jules Rimet előállt a World Cup újabb kiírásának gondolatával: ,,Pártfogoljuk egy olyan rendszerű világbajnokság kiírását, amely a szigetországban már tökéletesen bevált, és a brit labdarúgást az élvonalba emelte."

Jules Rimet szavai hatottak. A kongresszus mintha sohasem politizált volna, egyhangúlag elfogadta a világbajnokság kiírásának újabb gondolatát. A rendezéssel viszont még várni kellett, elsősorban a pénzügyi nehézségek miatt.

Hogy az ötletből végre valóság lett, az a Nemzetközi Olimpiai Bizottság külön érdeme. Történt ugyanis, hogy az 1924-es párizsi olimpián színre léptek a dél-amerikaiak. Jöttek, láttak, győztek. Olimpiai bajnok Uruguay, 2. Svájc, 3. Svédország. Az 1928-as amszterdami olimpián fokozódott a dél-amerikai fölény. Uruguay megvédte bajnoki címét, 2. Argentína, 3. Olaszország. A profizmus ekkor már világméreteket öltött, ez pedig sehogyan sem egyezett az olimpiai szabályokkal. Az 1928-as olimpia után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kijelentette: profi játékosok többé nem vehetnek részt az olimpián! Ez a kijelentés késztette azonnali tettre a FIFA-t, s amszterdami kongresszusán a közép-európai államok szövetségeivel való előzetes tárgyalások és megállapodások értelmében a magyar Mamusich Mihály előterjesztette a tervet, mely szerint a jövőben az olimpiai labdarúgótorna maradjon a csak amatőr labdarúgók legfőbb futballeseménye, viszont szervezni kell egy olyan nemzetközi tornát, amely nyitva áll minden profi, fél profi, amatőr labdarúgó előtt. E javaslat alapján a kongresszus határozott: Kiírja a Világkupát (azaz a World Cupot).

A FIFA arról is döntött, hogy az olimpiai játékok közötti páros esztendőkben rendezik meg a Világkupa vetélkedőit, s az elsőt már 1930-ban. Egy kérdésben nem döntött: hol legyen az első?

A rendezési jogért több ország versengett, a kétszeres olimpiai bajnok és az ország függetlenségének századik évfordulójára készülő Uruguay, aztán Hollandia, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Magyarország... A dél-amerikaiak azzal igyekeztek nyomatékosítani rendezői igényüket, hogy bojkottálni fogják a Világkupát, ha nem rájuk esik a választás. Reszkess tehát, nagyvilág...De nem reszketett, mert a rendezésre még jelentkezők egyszerűen elálltak korábbi szándékuktól. Így aztán mire összeült a FIFA barcelonai kongresszusára (1928. május 17.), már csak két ország maradt versenyben — Uruguay és Olaszország, utóbbi oldalán az európai szövetségekkel, Uruguay a maga nyomós érveivel. Európai fölény ide (a FIFA tagállamainak többsége európai), olimpiai aranyak és nemzeti jubileum oda, a versenyfutást az döntötte el, hogy az uruguayi képviselő a kellő időben bejelentette: Uruguay hajlandó a világbajnokságra 100 000 férőhelyes stadiont építeni. Következett a kongresszus döntése: Az első világbajnokság színhelye Uruguay!

Uruguay nagy lelkesedéssel fogott az előkészületekhez. Rekordidő — nyolc hónap — alatt megépítette a 120 000 férőhelyes El Estadio Centenario-stadiont, időben elküldte a meghívókat, mindent elkövetett — vállalta a ráfizetést, kötelezte magát, hogy az esetleges nyereségből a résztvevőknek is juttat —, hogy minél népesebb mezőny jöjjön össze.

(folytatjuk)

Szerző: Áros KárolyCikk megjelenítése: 529Olvasóink értékelése: 3.67Szavazatok száma: 3Az ön értékelése:

Megosztás |

Hozzászólások

Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be

Miért regisztráljon? Regisztrált felhasználóként:

Hozzászólását csatolhatja írásainkhoz
Feliratkozhat a hírevélre
Saját profil-oldala lesz a Háromszék weboldalán

A regisztráció ingyenes !!!

Regisztráljon most

Tisztelt Látogatónk!
2012 Február elsejétől friss lapszámunk honlapunkon 0-16 óra között kizárólag megrendelők számára érhető el.

A Háromszék online változatának friss lapszáma egész nap ingyenesen elérhető azok számára, akik előfizetnek a Háromszékre (a nyomtatott újság ára 20 lej havonta, 4.76 euró) a H-Press lapterjesztőnél, a postán (csak Kovászna megye területén), vagy interneten. Ennek érdekében az előfizetők a regisztrációnál használt e-mail címükről küldjék be a nyugta adatait (név, lakcím, nyugtaszám, dátum, az előfizetés időszaka, összeg) a hpress@3szek.ro címre;

A Háromszék online változata külön is megrendelhető a www.3szek.ro weboldalon a PayPal-rendszer segítségével, vagy bankkártya-fizetéssel, illetve személyesen a szerkesztőség pénztáránál. Az előfizetés ára havonta 3.8 euró (vagy az ennek napi árfolyamon megfelelő lej, dollár, forint.). A három, hat, illetve 12 hónapra előfizetők számára 5, 7, illetve 10 százalékos kedvezményt biztosítunk (lásd az alábbi táblázatot; a valutaárak az árfolyam függvényében változnak).

Háromszék nyomtatott+online
Hónap	EUR	RON	USD	HUF
1	4,76	~20,00	~5,9	~1438
3	14,28	~60,00	~17,7	~4316
6	28,56	~120,00	~35,5	~8632
12	57,12	~240,00	~70,8	~17264

Háromszék online
Hónap	EUR	RON	USD	HUF
1	3,80	~15.99	~4,73	~1150
3	10,83	~45,57	~13,48	~3277
6	21,20	~89,22	~26,39	~6417
12	41,00	~172,69	~51,00	~12420

Ha meg szeretné rendelni a nyomtatott vagy az online változatot, be kell lépnie felhasználói fiókjába.

Ha Ön már regisztrált, lépjen be kontójába

Ha még nincs fehasználói fiókja, itt Regisztrálhat

Előző írásunk

- :
Továbbra is nyílt a küzdelem (Labdarúgó-körképm I. liga)

A bajnoki címre pályázók kivétel nélkül győztek a hét végi, XXV. fordulóban — Urziceni, Temesvár idegenben, a Steaua, a Dinamo, a Kolozsvári CFR, Vaslui hazai pályán —, így aztán a versenyfutás állása változatlan maradt, azaz továbbra is nyílt, mind a hagyományos, mind az angol táblázatban.

Következő írásunk

- Áros Károly:
Emlékezzünk (Egyetemes magyar sport)

Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?...

Archívum

2012 május