Nincs más út, ki kell egyezni!

A kudarc dacára, mely várható volt, hisz a polgári oldal az RMDSZ-monopólium megtörésére készült, ami bizony kemény dió, van remény és mód is arra, hogy a helyhatósági és az általános választások előtt a román belpolitikai nyomás hatására, meg annak érdekében, hogy a magyarságot mégse tudják kiszorítani a hazai politikai élet parlamenti szegmenséből sem, bármi áron, de létre kell jönnie az egységnek. Az EP-képviselet sem elhanyagolható tét, de súlya szempontjából összevethetetlen a soron következő választásokkal. Szemmel látható, a román pártok, a liberálisoktól a nagyromániásokig szinte tapsikolnak örömükben, hogy a magyarság érdek- és közképviseletét ugyanaz a sors, a szakadás veszélye fenyegeti, mint a román pártok zömét. Számunkra ellenben sorsdöntően fontos, hogy ne essünk ki a parlamentből, hogy továbbra is erős önkormányzataink legyenek, hogy a politikai-gazdasági döntésekhez közel helyezkedhessünk el, hogy ne nélkülünk, hanem jelenlétünkben történjenek meg a dolgok. Ráadásul igen világos mindannyiunk számára, hogy a román pártok örülnek az RMDSZ kudarcának, de igen nagy fenntartással viszonyulnak a Tőkés László nevével fémjelzett polgári oldal térhódításához, félnek újszerű politizálásuktól, viszonylagos radikalizmusuktól, a tények és jelenségek néven nevezésétől, s azért szurkolnak, hogy a két magyar csoportosulás egymást üsse ki, ne érhesse őket az a vád, hogy elbántak a magyarsággal. Ez ugyanis rosszul venné ki magát abban az Európában, mely a sokszínűséget, a másságot ikonként imádja.

Tehát egyelőre semmi drámai nem történt. Az, hogy ígérték, a kampányban nem támadják egymást, és folytatják a tárgyalásokat, akár biztató is lehet. Sem az RMDSZ, sem a Tőkés vezette civil szervezetek nem lehetnek annyira őrültek, hogy szántszándékkal kiírják magukat s a romániai magyarságot a hazai politikai életből. Egy jó alkalmat elszalasztottak, de higgyük, a következőket nem fogják.