Hölgyválasz Kovásznán

— 1976 óta dolgozom Kovásznán — meséli az emlékek fonalát követve. — A táncospályát Kézdivásárhelyen kezdtem, majd hat évig a szentgyörgyi IMASA gyár csoportjában folytattam. Sorra elvégeztem a továbbképzőket Bukarestben, Iaşi-ban a kétéves néprajzot, letettem a tanügyi fokozati vizsgákat, s amit hobbiként kezdtem, ma mesterség szintjén művelem. A tánckör nagy látogatottsággal működik, tíz csoporttal foglalkozom jelenleg. A kezdők és haladók mellett vannak olyan csoportjaim, melyekkel nemzetközi versenyekre és külföldi vendégszereplésre is járok. Testvérvárosi kapcsolatokban mi képviseljük Kovásznát, elkísérjük a küldöttségeket. Amíg pionírházként működtünk is sokan voltak, újabban azonban tovább nőtt a kör látogatottsága. Aki elemistaként kezdi, tizenkét-tizenhárom év múlva is ropja még.

A hivatalos és nem hivatalos elvárások közben persze sokat változtak, a kör és az oktató tánckínálata nemkülönben.

— Korábban a néptánc és a klasszikus balett volt a menő, így is hívták a kört a nyolcvanas években. Társastánc kevesebb volt, témás tánc több, az, amit ma fantáziatáncnak neveznek. Ezzel országos első helyezést is értünk el Vajdahunyadon. Ma más világ van, rock and rollt, társastáncokat tanítok már a második-harmadik osztályosoknak. A standard táncok: az angol- és a bécsi keringő, a latino táncokból a csacsacsa, a quickstep, egyebek, nagyon változatos a paletta, és szeretik is a fiatalok. Nagy a támogatás emiatt a szülők részéről is, mert nemcsak egyféle táncot mutatunk be, hanem a változatosságra törekszünk. Például karácsonykor hetven gyerek táncolt az ünnepi műsorban, és minden műfajt belefoglaltunk.

A képeket nézegetve a sok színes, ötletes ruhán akad meg a szemem.

— Minket fenntart a palota, de a szülők támogatnak. Megvesszük az anyagot, s két varrónő dolgozik kimondottan a balettkörnek. Egész nyá­ron turnézunk. A haladókat meghívják falunapokra, városokra, rendezvényekre, fellépünk a Kovásznai és a Kőrösi-napokon. Óvodásokkal mutattuk be a Mini Barbie Show-t, melynek szereplői négy-hét évesek. Ebben a korosztályban van külön magyar és külön román csoportom is, a mai művelődési ház kistermében lépünk fel. A színpad sajnos kicsi.

A táncoktató nagy bánata, hogy a városnak évtizedek óta nincs megfelelő nagyságú belső színpada. (A minap írtunk róla, hogy a mozi átvételével e gond jövőre megoldódhat.) „A szereplési vágy minden gyermekben benne van — mondja —, s okvetlenül megérdemli, hogy komolyan vegyék és foglalkozzanak vele".

A lépéstartás szándékát jelzi, hogy versenytáncoktatás is folyik újabban a körön, de fontosabb a Kovásznai források nevű néptánc- és néphagyomány-fesztivál, melyet évente megtartanak májusban, s melyet orszá­gos rendezvényként gondoltak el. „Nagy seregszemle, tavaly is négyszáz gyermek táncolt a szabadtéri színpadon, a fürdővendégek is nagyon élvezték."