Hol tartunk ma?

Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára, hiszen a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, fontos szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.

Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is megfogalmazódik bennünk a kérdés: hol tartunk ma? Hol? Például a kézdiszentléleki

Úgy bizony, ellágyul az ember szíve, ha egykori iskolájának kapuján belép. Még akkor is, ha tudja — hiszen nap mint nap követi lélegzetvételét, lépteit, eredményeit —, hogy az iskola kitartóan állja az idő viharát, megtorpanások nélkül teljesíti hivatását. A testnevelés és a sportoktatás terén is. Tehát ha sportújságíróként is tér vissza az ember, bátran szembenézhet a jelennel, nem kell szégyenkeznie. Nem, nem tud megfeledkezni az egykori testnevelést tanítókról, testnevelő tanárokról és természetesen azokról a volt diákokról, akik aktívan bekapcsolódtak a község sportéletébe, akik szervezőképességükkel vagy sporttehetségükkel öregbítették a Perkő lábánál elterülő település sporthírnevét. Mert volt és van sporthírneve, köszönhető ez az iskolának, az iskola mindenkori testnevelő tanárának, egykori diákjainak. Asztalitenisz, atlétika, birkózás, labdarúgás, röplabda, síelés — hogy csak néhány sportágat említsek (a sportolók nevét ezennel kihagyom, hogy még véletlenül se sértődjön meg közülük senki, mert kifelejtettem a névsorból, na meg aztán sokan is vannak), mind-mind egy-egy fejezetet képeznek Kézdiszentlélek sporttörténetében. És az iskoláéban is.

Tornatanárnő — Bokor Katalin — fogad az iskola tornatermében. Teljes katedrával tanít, és a címzetes titulussal. Kollégája, Ferencz Szabolcs betanít a III—IV. osztályban. Jó feltételek között végezhetik munkájukat. A község sporttelepe, futballpályája mellett aszfaltozott kézilabdapálya (odébb éppen egy műfüves pálya építéséhez kezdtek), egy 20x10 méteres, jól felszerelt (svédláda, tornapad, bak, dobbantó, szőnyeg, bordásfalak, kosárlabdapalánkok, kiskapu, pingpongasztalok, mindenféle sportszer, labda, mezek, nadrágok... na szóval, minden van) tornaterem biztosítja a jó munkafeltételeket. Így aztán zajlanak is rendszeresen az osztálybajnokságok, a szomszédos falvak meghívásával a sportversenyek. Természetesen, az eredmények sem maradnak el. A diákolimpia megyei döntőjében tetratlonban Voloncs Júlia első helyezést ért el, a leánycsapat másodikat, teremfociban a megyei döntő negyedik helyén zárt a csapat, s ott volt a döntőben az iskola leány kosárlabdacsapata is, kézilabdában megyei bajnokságot nyert az iskola, a zónaszakaszon (Szé­kelyudvarhely rendezte) a második helyet szerezte meg Kézdiszentlélek, asztaliteniszben Szígyártó Zsombor dicséretben részesült... Nem hagytak ki egyetlen versenylehetőséget sem. S ha már olyan jól belejöttek a vesenyzésbe, tervezik, hogy május folyamán megszervezik a Sportnapokat, amelyekre hat iskolát hívnak meg, hogy fociban, asztaliteniszben, kézilabdában, atlétikában összemérjék tudásukat, felkészültségüket. — A gyerekek szeretik a mozgást — mondja Bokor tanárnő —, a sportot, a versengést. Alig van felmentettünk, s azok tényleg rászorulnak. Egyébként nem vagyunk eltelve eredményeinkkel, tudom, tudjuk, a hagyomány (a múlt), na meg a tanács meg az iskola teremtette feltételek többre köteleznek, és mi meg is teszünk mindent, hogy többet teljesítsünk... Hogy ki az iskola legjobb sportolója? Voloncs Júlia. Igazi tehetség, És adott hozzá a kellő fegyelem, munkaszeretet és szerénység. Sokra viheti.

— A tervekről beszélt. A vágya?

— Hogy sok-sok egészséges, sportszerető gyerek népesítse be továbbra is iskolánkat, megmaradjanak a tornaórák, s ha egy mód is van rá, emeljék azok számát, hogy mire lesz egy nagyobb sporttermünk (olyan, mint a gelencei, a csernátoni...), ahol kosarazhatunk is, testileg-lelkileg jól felkészülten vehessük birtokunkba.

Úgy legyen.