Káosz és népítélet

A módosítás a korábbi törvény hiányosságát igyekezett korrigálni, amely lehetőséget kínált arra, hogy némelyek kétszer is eredményes szavazáson vegyenek részt, ami sérti az egyenlő választójog elvét.

A szigorítás a választási procedúra működésképességét sodorta veszélybe, a folyamatot éjszakai órákig kitoló malőrt a történelem egy leköszönő kormány utolsó ,,dobásaként" jegyzi majd. No meg annak újabb bizonyítékaként, hogy Magyarországon e helyzet megérett a gyökeres változtatásra. A választási tótágas egyetlen dolgot nem tudott kétségbe vonni: a Fidesz fölényes győzelmét, amelynek tényleges arányait az április 25-i második forduló véglegesíti. Mint ahogy a parlamenti térkép átrajzolódásának pontos mértékét is.

A 2010-es választás újra a Fideszt ültette kormányzati asztalhoz. Győzelmük nem meglepetés. Részben, mert a szocialista kormányzat teljes erkölcsi tőkéjét eljátszotta az országkiárusítás rulettjén, másrészt pedig a magyar társadalom ocsúdásához jótékonyan járult hozzá a gazdasági válság hideg zuhanyos ébresztője.

A Fidesz történelmi esélyt vívott ki magának és a magyar nemzetnek. A feltámadás iránti össznépi igény olyan szilárd bázist kínál a megújulási folyamathoz, ami jóval kitartóbb szolidaritást sejtet az ilyenkor szokásos száznapos türelmi időnél. Ehhez a támogatáshoz bizton csatlakoztatható a határon túli magyarság többségének ellenzéki időkben is töretlen szimpátiája. Ezt a tőkét már ,,csak" meg kell őrizni, már ,,csak" bosszúvágymentesen végre kell hajtani mindazokat a számonkéréseket, amelyek elengedhetetlenek a magyar társadalom erkölcsi megtisztulásához. Már ,,csak" gesztusértéket meghaladó konkrét intézkedésekkel kell erősíteni a világ magyarságának egységtudatát, tevőlegesen is pártolni helyenkénti autonómiaigényét.

Magyarország történelme sokadik fordulópontjához érkezett. A nép döntött. A jogerős döntést már ,,csak" végre kell hajtani.