Egyik tizenkilenc...

Csakhogy az MPP létrehozatalakor nem egyetlen doktrína képviselőjeként, hanem alternatívaként hirdette meg magát, olyan szervezetként, amelyhez bizakodva fordulhatnak mindazok, akik kiábrándultak az RMDSZ politikájából, vezetősége időnként önkényes és megkérdőjelezhető döntéseiből. Nem véletlen, hogy az MPP kongresszusa után sokan fogalmaztak úgy: a polgári párt ugyanolyanná válik, mint az RMDSZ, „egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz".

Az RMDSZ tevékenysége akkor vált megkérdőjelezhetővé, amikor feladta a különböző platformokat, nézeteket tömörítő érdekvédelmi szövetség státusát, és mindinkább kézi vezérlésű pártként kezdett működni. Sokan, egyre többen érezték úgy, őket, érdekeiket ez a szervezet már nem képviseli. Most minden jel szerint, alig két évvel a hivatalos bejegyzés után, ugyanezt teszi Szász Jenő. Személyes pártjának tekinti az MPP-t, amelyben csak annak van helye, aki feltétel nélkül elfogadja és követi őt. Eltűntek, háttérbe szorultak, lemondtak az egykori ellenzéki, alapító társak, jeles személyiségek.

Az MPP szombati országos tanácsán terveikről, célkitűzéseikről, a párt programjáról kevés szó esett. Úgy mellesleg volt egy kis erőtlen autonómiázás és az elnöki ígéret: jelentős megerősödés a 2012-es, teljes győzelem a 2016-os választásokon. Szász Jenő újraválasztása, no meg a lázongók megbüntetése mellett egyetlen fontos kérdés uralta az ülést: immár nyíltan és bevallottan bővítették az ellenségek sorát. Április 10-től az MPP-sek hivatalosan is gyűlölik Tőkés Lászlót és csapatát, ettől a pillanattól már nem egyedül az RMDSZ felelős mindenért, ellenség és áruló mindenki, aki az EMNT felé kacsingat.

Új utat választott az MPP és elnöke: a rend, a fegyelem, no meg a gyűlölet és ellenségeskedés útját. Ez egy pártnak sok, jövőépítéshez igen kevés. Akik bíztak az új pártban, kénytelenek lesznek belátni, „nem ilyen lovat akartak", illúzióik ezúttal gyorsan szertefoszlottak.