Sok hűhó, de miért? (Magasles)

Nyilván, ebben szerepe volt ügyvédeiknek is, akik a szakma ,,ászai", de annak is, hogy — legalábbis ez az érzésünk — az ügyészség, látványosan bilincselve meg a vádlottakat, enyhén elsiette a dolgot, és a titkosszolgálat által lehallgatott telefonbeszélgetéseken kívül nem állnak rendelkezésükre olyan további dokumentumok, amelyek perdöntően bizonyíthatnák, hogy a bíró — akit közben a legfelsőbb bíróság megfosztott tisztségétől — valóban pénzt fogadott volna el a továbbra is vizsgálati fogságban lévő Voicutól, következésképp arra sem, hogy a két üzletember Voicunak pénzt adott volna a magas tisztséget betöltő bíró befolyásolása érdekében. Voicu ügyvédjének kérését, hogy védence is szabadlábon védekezhessék, viszont elutasították, ezért a tárgyaláson most először megszólalt a zárkában bizonyára unatkozó és kóros beszédkényszerben szenvedő szenátor és extábornok. Lerántotta a leplet — szavai szerint — az államfő üzelmeiről, továbbra is Traian Băsescu személyes bosszúját sejtve az ellene folyó igazságtalan vádaskodások mögött. Elmondta, hogy milyen szerepe volt tudomása szerint a Román Hírszerző Szolgálatnak a néhány éve Irakban elrabolt újságírók kiszabadításában. Személyesen is megvádolta a titkosszolgálat aligazgatóját, s azt is — szegényes szókincséhez képest színesen — fejtegette, hogy hova is lettek a túszok kiszabadítására szánt s kézen-közön eltűnt dollármilliók.

Csakhogy mindez nem tartozik ügyéhez, következésképpen inkább csak rontotta esélyeit a vádaskodásokkal, amelyek semmilyen eddig ismeretlen hipotézist nem tartalmaztak, s kevés a közük a valóságos tényekhez. Voicu azt is kifejtette, hogy szerinte előbb-utóbb kiderül az igazság, mert az ügyészeknek nincsenek bizonyítékaik ellene, már csak azért sem, mert olyasmikkel vádolják, amiket nem is követett el.

Persze tudjuk, az igazság, mint a mesében és a hollywoodi filmekben, mindig kiderül, csak épp azt nem tudni még, milyen (és melyik) igazság?!