Bocskai István nevének száműzetése (Határhelyzetek)

Szinte restellem magam az olvasó előtt, hogy az unos-untalan hangoztatott és tényekkel, törvényekkel többször is megcáfolt érveket meg kell ismételnem, de megteszem, mert nálunk is mindig akad egy-két nagyokos, aki az utcanév-változtatás ellen felröppenti ezeket a valótlan érveket.

Először is: valóban időbe kerül az akták kicserélése. De nem kerül több időbe, mint Erdőszentgyörgyön félszáz tájékozatlan, lekötelezett vagy netalántán kocsmafüggő kiszolgáltatott egyén aláírásának megszerzése erre a nemzete és anyanyelve elleni merényletre.

Hányszor kell megismételni, hogy a személyazonossági kicserélésének anyagi vonzata nincs? A román állampolgárok lakhelyére és személyazonossági igazolványára vonatkozó, 2005. évi 97-es sürgősségi kormányrendelet és az ezt módosító, 290. számú törvény 40. cikkelye kimondja, hogy ha megváltozik a település vagy az utca neve vagy a házszámozás, akkor a lakosok tizenöt napon belül kötelesek kicseréltetni személyazonossági igazolványukat, de ennek anyagi vonzata a helyi költségvetést terheli. A törvény nem vonatkozik más jellegű személyes okiratokra, sem a vállalkozók engedélyeire. (Zárójelben jegyzem meg, hogy 1971-ben személynevemben a Ludovic bejegyzést hivatalosan Lajosra változtattam. Háromlejes okmánybélyegbe került, és a csernátoni néptanácsnál, ahol új anyakönyvi kivonatot kaptam, még az esketés után hátramaradt szilvapálinkával is megvendégeltek. Egyéb irataimat — tanítói oklevél, egyetemi diploma stb. — azóta sem cseréltem ki, és a hatóságok minden szinten és mindenhol elfogadták ezeket.)

Tehát nyomatékkal mondom: a személyi igazolvány cseréje nem kerül pénzbe. Ezt Antal Árpád Adrás sepsiszentgyörgyi polgármester többször és több újságközleményben is megerősítette. Ezzel kapcsolatosan abba kellene hagyni már a habverést. Az más tál tészta, hogy cégbírósági ügyekben az utak, utcák, terek nevének megőrzése mellett is meg kell újítani bizonyos időszakonként a működési engedélyeket. Az útlevélben, a gépkocsi-vezetői jogosítványban és a telekkönyvben nem szerepelnek a lakcím adatai — de vannak, akik ahelyett, hogy belenéznének ezekbe a papírjaikba, indulataikkal szaggatják a kerítéslécet, és legújabban nem akarják megbántani azokat a román hangadókat, akik a magyarok számára a saját érdek-képviseleti szövetségeik és pártjaik helyett a román pártokba tagolnák be, vagy a szülőföldjükről és az országból is elűznék-kiűznék őket.

Nyárádszeredában, amint az interneten az egész világban körözött írásból a városka hírének-nevének gyönyörűségére kiderül — nekem Budapestről küldték át —, a szóban forgó gyűlés vezetője felháborodva és elkeseredve írja:

,,Az egyik vendéglőfőnök, aki hosszan érvel a Bocskai tér név ellen, mindent bevet. Három párttársamat kivéve tanácsostársaim, akik korábban megszavazták indítványomat, lassan kifarolnak mellőlem. Azok is, akik a beadványomat aláírták. Azok is, akik nemrég egyhangúlag elfogadták azt. És mivel nem árt gondolni a következő választásra, a polgármester is rám mutogat, kezeit mossa. Elmondja a panaszosoknak, hogy épp ma adtam be a Széchenyi István, a Petőfi Sándor, az Orbán Balázs, a Márton Áron és a Gábor Áron utcanevekre is a tervezeteimet. No, igen, ez a személyazonossági igazolványok cseréjével járna, amelynek költségeit a helyi tanács fedezné majd. Szörnyülködve néz rám a panaszosok serege. Politikai ellenfeleim röhögnek a markukba...

És hogy kerek legyen a mai ülés, az egyik bár üzemeltetője kimondja azt, amire álmomban sem gondoltam volna: ha kell, ő bizony éhségsztrájkba kezd a Bocskai név ellen. Történik mindez Székelyföldön, Nyárádszeredában, Árpád apánk neve napján."

A beszámolóból egyértelműen következtetni lehet arra, hogy Bocskai István fejedelem nevének elutasítása mögött magyar pártoskodások — inkább pártütések? — is állnak, amelyek szaga, szerencsénkre, sem hozzánk, sem a nagyvilágba nem ér el. Csak az, hogy az erdélyi szabad vallásgyakorlás Európa-szerte is méltányolt megteremtőjének, ott, ahol fejedelemmé választották, ahol az 1906-ban emelt szobrát háromszor avatták újra, és két impérium- meg rendszerváltás után kellett a templom oltalmába menteniük, s ott, ahol mindössze három román él, a lakosság 97 százaléka magyar, és a tizenöt tagú tanácsban mind magyarok ülnek, egyesek szerint a Bocskai tér elnevezés helyett meg kell tartani a Hárs tér nevet.

Van viszont két ortodox templom, és a harmadik tervezett megépítése miatt tavaly robbant ki a Kárpát-medence egészében elhíresült botrány.

A Bocskai név ellen prézsmitáló bártulajdonosnak az éhségsztrájk idejére a kezébe kellene nyomni majd Illyés Gyula örökbecsű, A reformáció genfi emlékműve elé című versét, hogy a sztrájkkal elpocsékolt pénzkereső drága idejét, amelyet nem hajlandó a névcserére áldozni, legyen, amivel kitöltenie.