Lengyel plakátkiállítás Szentgyörgyön (A búsképű lovagtól Carmenig)

A plakátok a hispán mitológia különféle alakzatainak, motívumainak, legendahőseinek, személyiségeinek beemelésével mutatja azt a különben vonzó és izgalmas képet is, amit Hispánia torreádoraival, Don Quijotéval, a Carmennel vagy a huszadik századi képzőművészet olyan jelentékeny s szintén vonzóan izgalmas legendáriumokat teremtő képviselőinek szerepeltetésével — mint például Pablo Picasso vagy Salvador Dalí — a lengyeleknek egyáltalán jelent.

A plakát, funkciójából következően, mindig reklámorientált, a plakátok legjobbjai, amellett, hogy felfoghatóak az alkalmazott grafika remekműveinek, mindig egy művelődési eseményt (is) reklámoznak, egy operabemutatót, a spanyol témájú Carment (a legtöbb plakát ezen opera vélhetően különféle bemutatóira készülhetett), egy Goya-, Dalí- vagy Picasso-kiállítást, azokat a kulturális eseményeket, amelyek a hispán mitológiában külön legendáriumot alkotó irodalmi hősök, elsősorban Don Quijote köré szerveződnek. Mert a Búsképű lovag is szerepel ezeken a plakátokon, s természetesen a hispán nemzeti sport, a bikaviadal két állandó hőse is: a torreádor meg a bika, és a másik két legendás nemzeti hős, az irodalomban is megjelenő Don Juan és Don Carlos.

Janus Kapusta Carmen-plakátján az őrjöngő tömeg fölött az óriás bika egy palota felső szintjéről tör ki, szarvával és hatalmas fejével széttördelve a dór oszlopokat, Viktor Sadowski A spanyol könyvtár című plakátján egy különös alak látható, előtte könyvlegyező, ami eltakarja arcát, míg a Don Juan-fej a maga titokzatosságával szinte koncentrálja a Don Juan-képzeteket. Andrzej Pagowski lebegően játékos, Carmencita című plakátján a bika csak háttérben, és az őt ingerlő vörös lepel egy hölgy előtt vibrál.

Külön kell szólni még két művész különféle plakátjairól, már csak azért is, mert látásmódjuk hihetetlenül egységes. Marian Nowinski nagy témája a ló, amely különféle kulturális eseményeket népszerűsítő plakátjain különféle állatokká tűnik át, lásd például a titokzatos ló-gyereket, vagy a kutya(farkas?)-madár egymásba átfolyása, folytatódása rendkívül megragadó… A másik művész, akinek plakátjai hihetetlenül erős atmoszférát sugároznak, s épp ezért művei hatása alól nehéz szabadulni: Stasys Eidrigevicius. Goya-koponyája a maga enigmatikus jelképeivel önmagában is a kiállítás egyik mintadarabja, szinte összefoglalja azokat a mito-témákat, amelyek Hispániáról Polóniában élnek és hatnak. Vagy a Spanyol művészet című plakátja, amelyen egy alak vonszolja magát bizonyára előre, hátán egy fura alakú dobozzal, amelynek két vége nyitott, s egy-egy kéz kandikál ki, mintegy fügét mutatva a nézőknek. Kifejező és szellemes Mieczyslaw Górecki Picasso-plakátja is, ahol a tréfás kedvű, hecceiről ismert művész épp halántékára fest egy újabb szemet magának, hogy láthasson minket. Közben fintorog is, ha már lát, ez azt is bizonyítja, hogy nincsen kimondottan elragadtatva tőlünk… Amire bizonyára meg is van minden oka.