Egyelőre az alagutat sem látni (Brassó—Comarnic autópálya: teljes fiaskó)

Az 55 kilométer megépítésének jelentőségét — az autóvezetők mindennapi tapasztalatai mellett — az is jelzi, hogy Traian Băsescu második elnöki mandátuma legfontosabb hazai célkitűzésének nevezte. A versenykiírás 2007-ben jelent meg, tizenkét vállalat jelentkezett. Valamennyien több mint ezeroldalas dokumentációt mutattak be. A győztes Vinci-Aktornak hat hónap állt rendelkezésére, hogy megszerezze a finanszírozást a munkálathoz, 2010. január 18-án a közlekedési és távközlési minisztérium alá is írta a szerződést a konzorciummal. ,,Bennünket egyetlen dolog érdekel: hogy megszerezzék a pénzt a munkálatokra — jelentette ki akkor Radu Berceanu tárcavezető. — Ellenkező esetben ugyanis bármikor visszaléphetnek. Úgy vélem azonban, hogy ez nem fordulhat elő, mert az Európai Befektetési Bank illetékesei jelezték: igen érdekeltek a projektben." A hitel nagy része, 500 millió euró az EBRD-től érkezett volna, a többit kereskedelmi bankoktól, a BRD — Societé Générale-tól, illetve az Erste csoporttól remélték, tekintve, hogy mindkét pénzintézet élénken érdeklődött a befektetés iránt.

Hogy miért nem merült fel a munkálatok állami finanszírozása? Elsősorban azért, mert 2020-ig senki sem talált pénzt az állami költségvetésben hasonló célokra. Így körvonalazódott az állam és a magánszféra közötti partnerségben (PPP) való megépítés ötlete, amelynek keretében az építő harminc éven keresztül tartotta volna kezelésben az autópályát, a módszer minden előnyével és hátrányával, illetve felelősségvállalásával együtt.

A Vinci-Aktor győztes ajánlatában az építési-szerelési költségek 1,2 milliárd euróra rúgtak, ez az összeg a tervezési és menedzselési költségekkel, illetve az áfavonzattal 1,9 milliárdra emelkedett volna. Az eredeti koncessziós tervek szerint az építő számára a bérleti és autópályadíjakból kellett volna megtérülnie a teljes befektetésnek, ám a gazdasági válság következtében észlelhető forgalomcsökkenés érzékelhető banki „húzódozást" eredményezett. Ilyen körülmények között egyre inkább előtérbe került az állami költségvetési forrásból és az autópályadíjakból való vegyes törlesztési megoldás. A B terv szerint a román államnak harminc év alatt 4,8 milliárd eurót kellett volna kifizetnie — de csak a munkálatok befejezésétől kezdődően. Ebből 3,108 milliárdot a hitellel kapcsolatos költségek jelentettek volna.

A történet azonban pillanatnyilag visszatérni látszik az „ősállapotokhoz". A Vinci-Aktor által alkotott konzorcium visszalépése után nem kínálkozik más megoldás, mint új pályázatot kiírni. A 30 kilométernyi alagút, 8 kilométernyi híd és völgyhíd megépítését szükségessé tevő 55 kilométer hosszú szakasz jelen állás szerint egészen biztosan nem készül el 2016-ra. Minisztériumi forrásokból származó információk szerint a konzorcium képviselői a visszalépés előtt egész listányi módosítási javaslatot terjesztettek elő a finanszírozási körülményektől az építőtelep létesítésének egy évvel, 2012-re való kitolásáig.

A Kárpátok konzorcium visszalépése a távoli jövőbe tolja az egyik legsürgetőbb hazai infrastrukturális beruházás megvalósítását. Gazdasági elemzők szerint a következő döntést az is késleltetheti, hogy a fiaskó után a kormány alaposan megfontolja, milyen finanszírozásban indítsa útjára még egyszer a tervet. Amelyre — mint tudjuk — 2020-ig aligha lesz pénz a hazai pénztárban. Mindenki az európai hitelpiac éledésére vár.