Kőrösi Csoma megépítendő útja

A ’90-es fekete március baljós árnyékában útjára indított kezdeményezés hosszú utat tett meg, neki-nekilendülésekkel és megtorpanásokkal, reményt adó lehetőségek felvillanásával és gerincet-hitet próbára tevő nehézségekkel. Ez utóbbi kategóriába tartozik a szűkebb közösség még szűkebb érdeklődése, ami nem csak az emlékezést generáló és fenntartó szervezők személyes fájdalma, hanem egy értékeit keresgélő és csak lassan, apránként megtaláló közösségé is. Szellemi szegénységünk ugyanis nem csak sorsverés, de saját igénytelenségünk következménye is.

Idén örvendetesen új dimenziót kapott a Kőrösi-napok rendezvénysorozata. Az UNESCO által meghirdetett Kultúrák Kö­zeledése Nemzetközi Évének jegyében lehetőség nyílik nemzetközi szinten is felfedeztetni Kőrösi Csoma Sándort, a tudóst és nyelvkutatót, a kultúrák és vallások közötti párbeszéd erősítésének apostolát. Annak az erdélyi nyitottságnak a megtestesítőjét, amelyet belepett az idő kíméletlen pora, mert hagyták-hagytuk, hogy belepje. Annak a toleranciának az örök nagykövetét, amelynek erdélyi hagyományairól rendre megdöbbenve vesznek tudomást vendégeink, amikor megmutatjuk nekik a tordai templomot vagy Kőrösi Csoma szülőfalujában felállított szobrát.

A soknyelvűség egymás megértésének kulcsa — ismerte fel és vallotta Kőrösi Csoma Sándor. Vallomása századokon át hallatszik, és a nemzetközi ismertség lehetőségének megteremtése a világ valamennyi nyelvére képes lefordítani azt. És talán akkor, a „külföldiség" bumerángjával visszatérve Bukarestben, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán és Csomakőrösön is érthetővé és értelmezhetővé válik ez az üzenet.

Az egymás értése révén kinyitott világot Kőrösi már régen „feltalálta". Nekünk, epigonjainak nincs is más feladatunk, mint ezt a világot méltó utakkal behálózni, amelyeken döccenők nélkül járhatunk a legnagyobb vándor nyomában.